Mert vannak dolgok. Most éppen 7.

Posted by on 11/03/2008


Hát itt lennének mind a heten. Igazándiból sokkal több mindent is össze tudnék itt magamról írogatni, de nem biztos, hogy sokakat érdekelne. A játékra Vesta hívott meg és tökre megörültem, hogy nem maradok ki, még akkor sem, ha hosszú hetekre ki sem nyitom errefelé a számat :))) Na szóval, lássuk:

1. A fotón is látható hogy a régi profilképpel ellentétben nem vagyok szőke. Illetve voltam, kb háromévesen, de akkor még göndör loknijaim is voltak, és mindenki azt hitte kislány vagyok. Most barna, ez a természetes, bár a fodrászom szerint ez inkább sötétszőke.. Több szerint is. Ebben nem tudok ítéletet mondani, lévén hogy szintévesztő is vagyok. A hajam egyébként olyan része az életemnek, amire nem sajnálom a pénzt. A világon elképzelhető minden ökörséget megcsináltam már a fejemmel. Voltam sötétkék hajú hónapokig, voltam rövid, voltam hosszú, ilyenkor vasaltam is, voltam szőke, vörös, fekete, melírozott, kb csak kopaszra nyirt nem még. Ki tudja, lehet, hogy az lesz a következő? :) 3 éve találtam rá a föld legjobb fodrászára, aki bár rettentő kreatív és sokmindenben nagyon egy hullámhosszon vagyunk, néha azért már nyesegeti túlbuzgó kreatívságomat.:) Róla elég ennyi, mert ő is szokta olvasni a blogot:)

2. Nincs jogosítványom. Megpróbáltam 5 éve, de mivel meghúztak mind az ötször a forgalmin, úgy gondoltam egy darabig elég. Meg vagyok győződve róla, hogy egy hatalmas összeesküvés része voltam, és senki a világon nem tudna meggyőzni arról, hogy rosszul vezettem:)

3. Rettentően foglalkoztat az öregedés. A 30 valami olyan rettegett korként közelít felém, hogy elszörnyedek ha belegondolok, hogy a 20as éveim úgy repülnek el mellettem, hogy nem tudom megfogni a pillanatokat. Ijesztő. És az sem vigasztal, amit mások mondanak, hogy ők bezzek sokkal öregebbek. Tudom. Akkor is gáz.:)

4. Gyerekkoromban vagy öt évig színjátszottam, ez töltötte ki minden szabadidőmet. Azt mondjak, az ilyen gyerekek elég extrovertáltak, én ennek ellenére egész gyerekkoromban elég zárkózott és szerencsétlen voltam. A dolog csak érettségi után ért be, azóta viszont nem tudom magam féken tartani, és kitör belőlem fékezhetetlen személyiségem. A munkám során ez hál istennek jól jön:)

5. Világéletemben azt hittem magamról, hogy liberális vagyok, de minél többet gondolkozom rajta, rá kell hogy ébredjek, hogy sokkal inkább vagyok konzervatív. No nem politikailag, utálom, hogy ezeknek a szavaknak manapság mindenki másodlagos jelentést tulajdonít. De egyre többet kapom magam azon, hogy a fejem csóválom, amikor a suliban a tinédzserekkel dumálok, és arra gondolok: "Istenem, hová tart ez a világ, bezzeg a mi időnkbben..." És ilyenkor jól meg is ijedek, és próbálok pozitívan és nyitottan hozzállni ezekhez a dolgokhoz. De be kell hogy lássam, nem megy.

6. Hat éve mikor beköltöztünk a belvárosba az összes szoba harsány színű antikolt festést kapott, a konyhám pedig meleg rusztikus mediterrán külsőt. Egyre inkább nem szeretem mostanában. Vágyom az egyszerű visszafogott szinekre, mint a zöld a barna és a bézs. Na pl ezt sem értem:)

7. Elszoktam az olvasástól. Gyerekkoromban imádtam a könyveket, szinte faltam őket. Az egyetem alatt viszont annyit kellett, hogy belecsömörlöttem. Manapság úgy érzem nem kapcsol ki, inkább fáraszt, mindegyiket csak elkezdem, de egyiknek sem jutok a végére. És ezt nagyon sajnálom.

Hirtelen ennyire sikeredett. Visszaolvasva kicsit hisztis-kesernyés lett, pedig mostanában egész jó kedvem van. Igaz csak az utóbbi időben. Na mindegy, lesz ez még így se. Most meg kéne neveznem ugye 7 embert, akinek továbbpasszolom ezt, de mivel jó szokásomhoz híven ezt is az utolsók közt válaszolom meg, elfogytak a delikvensek. Illetve marad az, hogy megszólitom tiszteletbeli netes öcsém Starfokkert, hogy tudom hogy uncsi hogy mindig őrá pattintom le a szót, de pötyögjön már be magáról valamit.:) Továbbá ott lenne még Vizimo, aki egy ideje szintén hallgatásba burkolózott. No meg persze Chili is, akit gondolom lefoglal az új konyha, és biztos százan megkérték már rá, de akkor max én leszek a százegyedik:) Na, csak összejött pár ember, annyira nem is rossz:)

12 Comments

harmony írta...

szia. érdekes volt olvasni, mert a 3-ast, 5-öst dettó, mintha én írtam volna. és a színekkel is így vagyok, világéletemben utáltam a barnát, sose szerettem a narancsot, a zöldet. viszont mostanában ezekhez vonzódom. különös...

Ottis írta...

Szia, nagyon jó volt olvasni bejegyzésed, hiszen sokszor benéztem már a blogodra és kiváncsi is voltam rá, milyen vagy...ja és nekem is volt kék hosszú hajam kb. 3 hétig amíg egyetemen voltam és az ötös pontban leírtakat én is elmondhatnám magamról.Sajnos én már 30 éveimben járok és én is rettegek az örgedéstől :-)

Ági, aki főz írta...

Csak annyit jegyeznék meg, hogy az én hajam egyszer (véletlenül) lila lett. Nagyon lila és úgy is maradt vagy 1 hónapig, amíg kikopott és akkor rózsaszín lett. :-)
Azóta kerülöm a hajfestéket. Öregszem.

Marcsi írta...

Jót derültem a bloggazda és Ottis megjegyzésén az öregedéssel kapcsolatban. Higgyétek el (tapasztalat:))...), hogy a 30. szülinap a vízválasztó, utána sokkal könnyebb a jubileumokat átvészelni. A legutóbbin már csak bőszen mosolyogtam, mert úgy gondolom, ha az ember jól érzi magát, akkor semmi gond. Jóban kell legyetek magatokkal, akkor semmi vész.

starfokker írta...

köszi a labdát! amint felocsúdok a zéhákból, posztolok valamit.

CookingStar írta...

Mindenkinek köszönöm a bíztatást, még van 2,5 év a 30ig, addig szoktatom magam a gondolathoz... A vicces az, hogy sokkal fiatalabb sem szeretnek lennig, talán max 25, de ott meg is állnék:) Jó sokáig :P

Gabah írta...

Szia! Hagytam Neked egy üzenetet itt:
http://piazza-piazza.blogspot.com/2008/11/gyerekkori-emlkek.html
Ha van kedved, játssz velünk!

Gourmandula írta...

Vicces ez a liberális-konzervatív kérdés. Dettó! :)
Na meg a haj is, meg a 30 is, meg sztem még sok minden... :))
Jelentem, most töltöttem be a 30-at, és egészen érdekes. Azt gondoltam, hogy ez egyenlő a felnőttséggel, meg komolysággal, ilyenek. Meeeekkora tévedés! :D Aztán tessék néha már receptelni is, na. :)

CookingStar írta...

Hát én már most úgy érzem megöregedtem.. Sok dolgoban.. Egy 8 éves kapcsolat azért sokmindent megváltoztat az ember gondolkodásmódján. Receptelnék én, csak egyrészt időm se sok, meg amikor főzök, addigra pont afények mennek el, és fotózni lehetetlen... nem jön ez össze.. Irigylem az amcsi háziasszonyokat akiknek belefér napi egy poszt :D

vimizo írta...

Szia:)

Köszönöm az invitálást a játékra, igyekszem hamarosam posztolni is:)

30-as:) Én is tartottam tőle, mégis az volt a legrosszabb aznap, hogy a drága párom jól megfeledtkezett róla:) Viszont mióta átléptem, annyira nem foglalkozom vele, hogy..egyáltalán.

A "bezzeg az én időmben" tökéletesen így van. Mióta már két lányom is kisiskolás naponta döbbenek meg az alsósokon(is). elszomorító.

napközis írta...

udv itt is, nem csak az msn-en:)

Age írta...

Jééé, egy pasi... aki bloggerkedik, .... és érzi hogy ahogy mennek az évek, egyre komolyabb lesz. Tetszett amit írtál!! Legalább olyan 35-os gondolkodás, és közel sem 28-as.
Szia (egy 42-es)

Related Posts with Thumbnails

web track

search / keresés