Archive for január 2008

Olasz Sonkás Budán - egy falatnyi menyország


Tegnapp épp zöldségeket vizslattam a Fény utcai piacon, nomeg egy fogyókúrázó kolléganőmnek kellett volna felhajtanom egy fél grillcsirkét, amikor megjelent előttem a Paradicsom. A Paradicsomnak kéremszépen zöldes? fából készült cégére van, és mindenféle sonkát és szalámit árul. Óvatosan közelítettem, az ilyen paradicsomi látomások ugyanis könnyen szerte tudnak foszlani, ha az ember hirtelen rájuktör. Na ez nem foszlott.


Nem jártam még a Dolce gasztronómiában, se a Gianni művek kis boltjában, így az ottani felvágott-kínálatról nyilatkozni nem tudok, de itt úgy éreztem magam, mint aki hazatalált. A pultok telis tele mindenféle finomabbnál finomabb közép-olaszországi csodával, sonkák, kolbászok, szalámik, nyamm. Az eladókislány rendkívül kedves, és tényleg hozzáértően szeleteli a pármai sonkát. (A CORÁban volt hogy párizsi vastagságú szeleteket kaptam :( ) Elmondta, hogy fél éve nyílt az üzlet, (nem is értem, hogy nem vettem észre előbb) és hogy rendszeresen járnak Olaszországba friss árúért. Tegnapi zsákmányom egy kis pármai sonka volt, (mi más) kis balzsamecetben érlelt rózsaborsos prosciutto crudo, valamint egy kevéske szarvasgombás vaddisznószalámi.


Olaszországban méltán az Emiglia Romagna, Toscana és Umbria tartományaiból származó hentesárú a leghíresebb. Ezek közül is a Pármai sonka, melynek jellegzetessége, hogy csak speciális disznófajták húsából készítik, amiket a parmezán gyártásakor visszmaradt savón hízlalnak. Ettől a hús íze annyira jellegzetes lesz (az olaszok szerint édes, szerintem sós :)) hogy gyakorlatilag egyáltalán nem kell fűszerezni csak tengeri sót és fekete borsot kap kicsit. Ezután a Pármától délre található Langhirino környékén szárítják őket teljes egészében a sós tengeri levegőre bízva ezt a feladatot. Az érlelés több hónapig tart, a pármai amit tegnapp vettem 18 hónapig érlelődött például.


Toszkána és Umbria híres továbbá kolbászairól szalámiairól, melyek sokszor vadhúsból készülnek, például vaddisznóból, szarvasból. Mindkét vidéken bőven terem szarvasgomba, így azt is előszeretettel használják ízesítésre. Umbria ilyentéren leghíresebb városa Norcia, ahol Itáliaszerte a legszuperebb felvágottat árusító üzletek találhatók. Innen is kapta nevét (ha jól tudom) a norcineria, azaz a felvágottakat árusító csemegebolt.


Naszóval, ezután a kis összefoglaló után, ha valaki kedvet kapott Látogasson el a Fény utcai piac legfelső emeletére, és keresse a Sonkás üzletet. (ez a neve: Sonkás) A fent említett területek mindegyikről található sok-sok finomság, de lehet kapni Serrano sonkát, vagy éppen magyar típusú "Ungherese" szalámit is. Utánanéztem, Olaszországban magyar típusunak azt a szalámit nevezik, amiben nagyon finomra van darálva a hús, és egészen kis darabok vannak benne, szemben például a milánió típussal, ahol a darabok nagyobbak a durvább darálás miatt.


Mindenkinek jó étvágyat és jó vásárlást.

VKF XII Végjáték - Fokhagymás garnéla konyakkal


Na most ez már tényleg az utolsó igérem. Vicces ez, mert amúgy tényleg nem szoktam herkenytűzni itthon. Nem azért mert nem szeretem, sokkal inkább a család erőteljes nyomásának hatására. Bár a mostani vkf rádöbbentett, hogy jó-jó, finomak ezek tengeri cuccok, de azt hiszem, hosszabb távon maradok az étteremi változatoknál. Mert elkészíteni tényleg pofonegyszerű őket, szinte elrontani sem nagyon lehet. (Úgy tűnik) De mire az ember odakerül hogy megtisztította az összes kis szörnyet, hát elmegy a kedve az egésztől. Végtére csirkét pucolni sem állok neki a belváros közepén, noha kertvárosi gyerek vagyok, meg tudnám csinálni, láttam, sőt csináltam is elégszer még gyerekkoromban. Devalahogy a civilizáció kiölte ezirányú indittatásaimat belőlem. számomra a csirke mell formájában létezik, lehetőleg csont és bőr nélkül.


Ehhez képest a tintahalat szabályosan belezni kell, csak éppen semmi olyat nem talál benne az ember, ami egy evilági teremtményre utalna. Na jó a garnélát nem, annak szegénynek csak a bélcsatornáját kell kioperálni fogpiszkálóval, kis éles kés hegyével. (Ideges vagy? Szedjél hangyát, és csontozd ki, kb ez jutott eszembe :)) Angol oldalakon amúgy mint vénátlanítás utalnak a műveletre, véletlenül se neveznénk ám nevükön a dolgokat.


De jelentem alásan, túléltem, sőt a rákok nagyon is finomak lettek a végén. Egy egész csomó receptet begyűjtöttem ám a vkf-re való készülés közben, sok-sok olasz meg ázsiai csodát.. :) Tehát, ha valaki szeretne róluk olvasgatni itt, meglephet néha napján egy fél kilónyi KONYHAKÉSZ ezzel azzal :)


Hozzávalók (2 személyre)


24 db garnéla (héj nélkül, de a farkát meghagyva)


kukoricakeményítő

olivaolaj

1 ek vaj

1 ek cukor

1 dl brandy

2 gerezd összezúzott fokhagyma

1 csokor újhagyma apróra vágva


1. A megtisztított garnélát szárazra töröljük, sózzuk, majd beleforgatjuk kukoricakeményítőbe, hogy mindenhol érje, majd 5 percig állni hagyjuk.

2. Serpenyőben vagy wokban kevés olajat melegítünk, és amikor már majdnem füstöl, beletesszük, és kb 2 perc alatt félig megsütjük a garnélákat.

3. Kivesszük a rákokat, de az olajat benne hagyjuk a serpenyőben. Hozzáadjuk a fokhagymát a vajat, és kis idő elteltével, a cukrot és a konyakot is. Forraljuk pár percig, amig kicsit besűrűsödik.

4. Hozzáadjuk az apróra vágott újhagymát, visszatesszük a rákokat és még 1-2 percig piritjuk őket. Rízzsel, vagy önmagában előételnek is isteni.



Újra VKF XII. Füstölt lazacos muffin


A mostani recept története tavaly novemberben kezdődött. Halottak napja körül lévő hosszú hétvégén Skóciában voltunk. Barátokat látogattunk meg, az idő sem volt rettenetes, szóval összességében egész jól éreztük magunkat. Azt ugyan be kell látnom, hogy a munkám ide-vagy oda, nehezen tudok hozzászokni az angolszász mentalitáshoz. Lehet hogy nem iszom eleget :)

Az utolsó ott töltött napunkon bementünk az egyik legnagyobb Glasgow-i könyvesboltba. Egy egész emelet volt szánva csak a szakácskönyveknek, órákra elvesztem a polcok között. Furcsa volt látni, hogy egy olyan nép, mint a Brit, amely korántsem a kulináris kincseiről híres (és megjegyzem a Marks and Spencer is leginkabb félkész otthon melegítendő étellel van tele) ennyire érdeklődne a konyhaművészet iránt. Bár korábbi tapasztalataim is azt mutatják, hogy az átlag Brit anyuka kedvenc TV műsora egy valamilyen főzőshow, soha ki nem hagyna egy epizódot sem, és a reklámszünetben még egy remek mirelit pizzát is be lehet dobni a mikróba. Hát ennyit az angolszász konyhakultúráról.

Persze azért sikerült pár kincset beszereznünk, többek között egy 500! receptet tartalmazó muffin és cupcake gyűjteményt is. A leirás szerint soha nem lesz szükségünk másik könyvre. Hát majd elválik:)

Ez az első muffin amit megcsináltam a könyvből, de követi hamarosan még pár. A magosmustáros adalék már a recept továbbgondolásának eredménye, ha valaki nem szereti hagyja ki nyugodtan. A könyv szerint ideális kiísérője gyakorlatilag mindennek, főleg egy kis reggeli lágy tojásnak... Hja kérem, a Brit már csak Brit marad. A muffin azért nagyon finom :)


Hozzávalók (12 darabhoz)


225 g finomliszt

1/2 cs sütőpor

1 csipet só (recept szerint.. én többet tettem bele, mert nekem a szigeten minden sótlan. Mondjuk két csipet ;))

225 ml tej

2 enyhén felvert tojás

100 g enyhén megolvasztott vaj

100 g nagyon apróra vágott füstölt lazac

1 tk frissen őrölt bors

1 tk reszelt citromhéj



1. Összekeverjük a lisztet, a sütőport és sót.
2. Egy nagy tálban verjük fel a tojást, a vajatés a habverővel. Adjuk hozzá a lazacot, a borsot és a citromhéjat. keverjük hozzá a lisztes keveréket és pár mozdulattal dolgozzuk össze.3. kanalazzuk a tésztát a papírkapszlival kibélelt muffinsütőbe (esetleg vajazzuk ki, akkor nem kell papír, vagy használjunk szilikonos formát.) 175 fokos sütőben 20-25 percig sül.
4. (Ha valaki szeretné, keverjen össze kis sajtrémet tejföllel és apróra vágott kaporral. Lehet kenni a tetejére közepére, ahova tetszik. Jó étvágyat )

VKF XII. Második kör




Na, csak nem hagytam annyiban. Íme mégegy pályamű. Igaz ezt a tintahalat alaposan megszenvedtem, nem gondoltam volna, hogy ennyire felforgat a pucolás, de szó szerint :S Moha és Sáfrány adott végülis jó ötletet arra, hogy hogyan lehet a tömlőből kivarázsolni az oda nem illő részeket. Azt javasolta, hogy próbáljam meg kifordítani, mondjuk egy cukkini segítségével, és úgy egyszerűbb. És valóban. Bár az enyémek picik voltak a cukkinihez, de a fakanál is megtette.

A csütörtöki halvásárlásom a csarnokban amúgy eredményes volt, a tintahalon kívül hazajött még velem egy kevés garnéla, meg füstölt lazac is, ezek remélhetőleg hamarosan szerephez jutnak itt. Az ázsia bolt ismét remek volt, rengeteg olyan dolgot vettem, amiről még egyelőre fogalmam sincs, hogy mire fogom használni, de végülis többségük eláll. Apropó, ha van valakinek egy jó kis receptje tortillára, azt megköszönném (igen, tortillalisztet is vettem :) ) Valami rémlik, hogy egyszer valamelyik bejegyzésben olvastam rá utalást, de már nem megy az eligazodás ennyi remek blog közt. :)
A recept maga amúgy semmi különös, zöldségvásárlás közben raktam össze fejben mi legyen vele, mikor megláttam a lime-okat, ehhez rögtön jött az avokádó, és kaptam végre rendes piros! és normális ízű!! és illatú!!!! paradicsomot is. Ez a zöldséges amúgy a Ferenc körúton van az Üllői út és a Mester utca közt, és Aranyalma az üzlet neve. Nagyon szeretek náluk vásárolni, mert az áru mindig nagyon szép, tényleg extra minőségű, és szinte mindent lehet kapni. Ha valaki a környéken lakik, vagy erre jár, érdemes benézni hozzájuk. Ha legközelebb nem felejtem el, megnézem a pontos címet is.


Hozzávalók (1 nagy vagy két kis adag)


50 dkg tintahal, megpucova, felkarikázva (én a csápokat is használtam)

3 ek olivaolaj

1 lime

1 avocado

2 paradicsom

3 gerezd fokhagyma


bors

chilli

petrezselyemzöld.

1. Egy tálban összekeverem az olajat, sót, a lime felének a levét és kis chillit, 2 gerezd zúzott fokhagymát, majd beleforgatom a tintahalkarikákat. Pár percig marinálom, addig összedobom a salátát.
2. Az avokádót félbevágom, a magját kiszedem, meghámozom (ezzel a mostanival nagy szerencsém volt, egyben lejött a héja kés nélkül is) és vékony szeletekre vágom. A paradicsomot az alján bemetszem, forró vizet öntök rá, majd lehúzom a héját, félbevágom, a magját kiszedem, a húsát apró kockára vágom és az avokádóhoz keverem. Kicsit sózom borsozom.
3. Egy nagy serpenyőt felforrósítok, és beleöntöm a tintahal karikákat és 2-2,5 percig sütöm. (Tovább nem szabad mert gumis lesz.)
4. Egy kis tálban összekeverem a másik fél lime levét, kis sót, zúzott fokhagymát apróra vágott petrezselymet és egy kis olivaolajat. A tintahalkarikákat összeforgatom a salátával és meglocsolom az öntettel.

12. VKF - tonhalsaláta


Valami megmagyarázhatatlan perverz vonzalommal viseltetek a konzerv zöldbab iránt. Tudom, nem olyan trendi, mintha frissen, biopiacon venném, pí vízben párolnám és utána lótuszülésben enném meg, de hát ez van kérem. Most találtam egy fajtát, ami nagyon ízlik, és a doboz szerint semmiféle tartósítószer nincs benne. Szóval konzervzöldbab és kész.

Amióta gabojsza meghírdette az VKF XII. fordulóját, tenger gyümölcseivel, azon töröm a fejem mit csináljak. Azt tudtam, hogy kimaradni nem szeretnék, hiszen ez lenne az első VKF, blogom igazi debütálása óta. Igaz, rettentő Zozós lenne ellinkeskedni, de hát új év, új élet, új blog. (Régi nem is volt) A gond csak az hogy viszonylag ritkán van itthon nálunk bármiféle hal is, mivel a családban egyedül én eszek meg ilyen dolgokat. Annyi kapacitásom meg sosincs hogy kétfele főzzek, így hát úszik az ember gyereke az áramlattal a könnyebb irányba. Ehe, úszik..:)
Ez a VKF recept is egy ilyen megúszós dolog, amolyan tartalék, ha vasárnapig semmi mást nem tudnék összedobni, akkor is legyen valami. Elvégre a tonhal is tengerből jön. Még akkor is ha utána vakációzott is egy kicsit egy bádogdobozban... dehát kérem, konzervzöldbabhoz konzervtonhal dukál :)

A dolog szépsége amúgy pontosan abban rejlik, hogy a hozzávalók már eleve otthon vannak hozzá. (Ha nincsenek, akkor nem ezt csináljuk, mert senki nem fog két konzervért lemászni a sarki közértbe. Én legalábbis csak ezekért nem mennék. Hiába, a lustaság nagy úr) Na jó, lehet, hogy fenyőmag nem bújik meg éppen minden fiókban (ejnye-bejnye) De a saláta enélkül is kitűnő, igaz a fenyőmagtól valami fantasztikusan finom különös ízt kap.
Amúgy a fenyőmag pirításánal nem árt vigyázni, ha nem csináltuk még ezelőtt. Alattomos és sunyi jószág ez, aki egészen sokáig csak lapít a serpenyőben, és látszólag semmi sem történik vele. Viszont amint a legkisebb jelét is látjuk hogy elkezd pirulni, érdemes azonnal lezárni mert a folyamat ilyenkor már hihetetlen gyorsasággal indul ama végkifejlet irányába melynek eredménye ehetetlen és elszenesedett kicsi kis izék.
ezen felül amúgy több buktatója nincs a dolognak, és egyszerű kellemes ízű mégis laktató dolgot kapunk.

Hozzávalók (2 személyre):

1 konzerv zöldbab
1 konzerv tonhal
2 tojás
2 kisebb krumpli
1 marék fenyőmag
2 szál újhagyma

az öntethez:


olivaolaj
citromlé
apróra vágott petrezselyem

1. A tojásokat és a krumplit felteszem főzni (külön edényben :)) A krumplit puhára főzöm. A tojásokat forrástól számítva 4,5 percig szoktam főzni, mert szeretem, ha a sárgája kicsit lágy marad. Amíg főnek megpirítom a fenyőmagot, apróra vágom az újhagymát, és összekeverem egy tálban a zöldbabbal és az apró darabokra szedett tonhallal.
2. A megfőtt tojásokat és krumplit megpucolom és a salátára teszem. Összekeverem az öntet hozzávalóit és a salátára öntöm. Ha valaki munkába szeretné magával vinni ebédnek érdemes a fenyőmagot külön csomagolni, mert ha szétázik már nem olyan jó.

Kashmír Csirke


Egy ideje nagyon bejönnek a curry-vel készült húsételek. Fura dolog ez nálam, pár éve még egyáltalán nem ízlettek. Mióta viszont gyakrabban készítem őket, csak azt csodálom, hogy nem sokkal elterjedtebbek kis hazánk kulináris kultúrájában. Hiszen ha közelről nézzük, tulajdonképpen egy pörköltről van szó. Na jó, kicsit pontosabban mondjuk egy tejfölös csirkepaprikásról. Ahol a paprikát valamilyen curry-s fűszerkeverék, a tejfölt meg joghurt váltja ki. Aztán kész, passz, ennyi.


Ez a Kashmír Csirke amúgy meg maximum annyira autentikus mint én. Az egyetlen ami miatt ezt a nevet kapta, az a Kashmir Masala fűszerkeverék, amit nemrég újítottam az Ázsia Boltban. Kicsit zöldesebb szinű curry-s keverék, isteni finom íllata és ize lesz tőle a csirkének. S mivel még nálam is tart az újévi fogadalomként tett hűtőtakarítás, gondoltam ideje megszabadulni a tavalyi maradék pácolt citromomtól, hogy újat készíthessek. Színben úgyis megy hozzá :) Hát így született kérem szépen az én Kashmír Csirkém, kicsit keleti, kicsit csipős, nagyon citromos, és eszelősen finom :) a recept tulajdonképpen csak útmutatás, nyugodtan el lehet térni tőle itt ott amott.


Hozzávalók (4 személyre)


70 dkg csirkemell filé nagyobb kockákra vágva

5 gerezd fokhagyma

Egy 5 centis gyömbérdarab

3 ek olaj

1 csokor újhagyma

2 doboz natur joghurt

3 tk Kashmir Masala fűszerkeverék


bors

1 citrom lereszelt héja valamint a kifacsart leve

ízlés szerint1 pácolt citrom héja vékony csíkokra vágva

díszítéshez friss korianderzöld

1. A felvágott csirkét kissé sózom borsozom, az újhagymát vékony karikára vágom, a gyömbért rereszelem és összekeverem az összezúzott fokhagymával, a citromot alaposan megmosom, héját lereszelem, levét kifacsarom, s ezzel az összes előkészület meg is lenne.

2. Az olajat felforrósítom, a hagymát kissé megpárolom benne majd hozzáadom a fokhagymával elkevert gyömbért, párat keverek rajta, majd jöhet a Masala fűszerkeverék. Párat ezzel is kavarok, majd felöntöm kevés vízzel, és hozzáöntöm a két pohár joghurtot. Ha elkezdett rotyogni, beleteszem a csirkét, kicsit sózom, beleteszem a citrom héját és levét, hozzáöntök még egy kevés vizet, hogy ellepje a húst, majd 25 percig kis lángon, fedő alatt párolom.

3. A 25 perc elteltével leveszem a fedőt és néha meg-megkevergetve vigyázva hogy ne kozmáljon oda, besűrítem a mártást. Az utolsó öt percben hozzáadom a pácolt citromhéjat.

4. Főtt rízzsel, korianderzölddel megszórva tálalom.

Egy kis szombat esti dekadencia


Ez a szombat nem indult valami jól. Tegnap este megnéztük a Six Feet Under (nálunk Sírhant Művek néven futott) utolsó fejezetét, és mély depresszióba estünk. Ha valaki már látta, tudja miért, ha még nem, kötelező házi faladatként tessék kikölcsönözni. Ronda ködös estéken úgysem tudok jobbat, mint mások őrült életét nézve megfeledkezni a sajátomról. Meg amúgy is sorozatfüggő vagyok. Ma este például terápiás célzattal egy kis Catherine Tate Show-t írattam fel magamnak (kb. ő az angol Gálvölgyi, női kiadásban). Ezt nálunk (sajnos/hálistennek) nem mutatták még be, túlságosan is britspecifikus, a poénok nagy része úgyis elveszne a fordításban. Megjegyzendő, amikor nem kéne akkor is elveszik, de ez csak azért van, mert a magyar forgalmazók sajnos nem tudnak olyan fordítókat megfizetni akik tudnak is angolul (tisztelet a kivételnek) de ez már más tészta... :( Apropó tészta...





Vannak napok, amikor az ember úgy érzi, hogy egy kis csoki önmagában már többé nem elég egy kis plusz boldogsághoz. Ez a szombat is egy ilyen nap, tehát ilyenkor jól jön ez a torta. Lényegében kanalas desszertnek is elmenne, mert állagra olyan, mint valami sült krém, hiszen liszt szinte csak célzásképpen van benne. Brandy viszont annál inkább. Az elkészítése elsőre pancsosnak tűnhet, de egyáltalán nem az, és a végeredmény mindenkit kárpótol. Vigyázat, nagyon tömény!




Hozzávalók:


250 g étcsoki

220 g vaj

100 g cukor

2 ek Brandy

5 tojás

2 ek liszt

porcukor a szóráshoz


1. Egy kerek tortaformát kikenünk vajjal, az alját kibéleljük sütőpapírral, majd azt is bevajazzuk. A sütőt előmelegítjük 180 fokra, kiválasztunk egy akkora tepsit amelybe belefér a tortaforma, vízzel 1 cm magasan megtöltjük és betesszük a sütőbe melegedni. A tortaforma alját alufóliába bugyoláljuk, hogy a víz ne juthasson be.

2. Egy kis lábosban megolvasztjuk az apró darabokra tördelt csokit, vajat és cukrot. Ha felolvadt, hűlni hagyjuk, majd belekeverjük a brandy-t.

3. A tojásokat gépi habverővel habosra verjük, belekeverjük a lisztet és a csokis masszát, jól elkeverjük, majd a tortaformába öntjük. A formát beleállítjuk a vízzel teli tepsibe és 25-30 perc alatt készre sütjük. A külseje megkeményedik, meg is repedhet, de a belseje lágyabb marad.

4. Megvárjuk amíg kihűl, kivesszük a tortaformából, megfordítjuk, hogy az alja legyen felül, lehúzzuk róla a sütőpapírt és tetejére porcukrot szitálunk.

Mit egyen az ember, ha rátör az influenza?

Itthon vagyok betegen, de enni azért kéne... Ismét Stahl. Ez szerintem az egyik legjobb recept a 35 perces könyvéből. Nagyon szeretem és sokszor csinálom, pedig az első találkozásunk nem volt épp zökkenőmentes. 3-4 éve lehetett amikor az egyik hypermarket húsosztályán megláttam a darabolt pulyka apróhúst. Megörültem, éljen, még felvágnom sem kell, milyen gyors lesz így a vacsorakészítés. Aztán mikor eljött az ideje, hősünk az apróhús is előkerült a mélyhűtőből, annak rendje s módja szerint kiolvadt és akkor láttam, hogy igazándiból csak vicik vacak nyesedék, jobbára pulykacombból. Ezzel alapvetően nem is lett volna gond, ha a pulykacomb nem lenne inas. Megpróbáltam a lehetetlent és nekiláttam eltávolítani minden nem odaillő részletet a húsdarabkákról, így a gyors vacsora előkészítése uszkve 35 perccel lett hosszabb a tervezettnél. Persze mondanom sem kell, nem sikerült minden problémás részletet kihalásznom, és hallgathattam páromtól a fejmosást egész este. Mert ő aztán még a csapvizben is talál mócsingot, ha éppen erről van szó, hát még ebben a pulykában.

Ettől eltekintve a végeredmény nagyon is finom ha ezt a kis malőrt elkerüljük. És mivel rámtört az újévi fogadalom betartása, szétnéztem otthon, milyen régóta tengődő de még felhasználható dolog van. Így találtam rá a két almára ami még a muffinsütésből maradt, így meg is pecsételődött a sorsuk. A gyömbér meg a chilli amúgyis hatásos megfázás esetén.. aszongyák :)

Hozzávalók
30 dkg csirkemell - vagy combfilé
só és bors
1 csokor újhagyma
1 kis darab gyömbér (esetleg 2 tk szárított)
1 alma
2 ek olaj
1,5 dl száraz fehérbor
1 ek étkezési keményítő
1 tk mustár + 1 tk magos mustár
1 tk méz
1,5 dl tejszín
1 kevés őrölt chilli, vagy cayene bors izlés szerint
1. A húst felkockázom, sózom, borsozom majd kicsit állni hagyom.
2. Az újhagymát vékony karikákra vágom, a meghámozott gyömbért lereszelem, az alma magházát kiveszem és kockákra vágom. Hámozni nem kell.
3. Serpenyőben felforrósitom az olivaolajat és pirosra sütöm a csirkehúst. Ha kész, szűrőkanállal kiszedem, és félreteszem.
4. beleszórom a serpenyőbe az újhagymát, majd alacsony lángon üvegesre párolom. Ha ez megvan, nagyobbra állítom a lángot és beleöntöm a fehérbort. Ha elmúlt a sistergés újból takarékra állítom, beleteszem az almát és a gyömbért, kissé sózom, borsozom, majd lefedem és 5 percig párolom.
5. Összekeverem a mézet, mustárt, tejszínt, chillit és az étkezési keményítőt, majd az öt perc elteltével az almához keverem. Visszateszem a húst és addig kevergetem amíg a mártás besűrüsödik.
Én rizzsel szoktam enni, de mindenkinek a fantáziájára bízom mit tálal mellé köretnek.

Újkenyér 2




Íme első kisérleti - kenyérkisérletem eredménye. A dagasztási idő rövidítése szépen befuccsolt, ugyanis szombat reggel lévén gyönyörűen beauldtam, s mire sikerült kikászálódnom az ágyból a tészta már legalább 10 órája csücsült a tálban. Ekkor gyorsan áthajtogattam a tálban, majd visszabújtam az ágyikóba "csak egy félórácskára". Na, ebből két és fél órácska lett így hát sok új nem derült ki a tésztáról, majdnem minden úgy történt, mint a normális dnk esetében.
Most viszont, két nap távlatából úgy tűnik a kovász tényleg jót tett, a kenyér még másnap reggelre és egészen friss állagot prodikált, így érdemes vele próblkozni másoknak is






Hozzávalók

200 g BL-55ös liszt

100 g grahamliszt

100 g tönkölyliszt

100 g kovász

1/2 tk élesztő

2 kk só
1 kk aprított rozmaring

1 gerezd összzúzott fokhagyma

3,5 dl langyos víz

1 tk cukor


1. A kovászt a langyos cukros vízben elkevertem, és a lisztkeveréket is kicsit megmelegítettem mikróban, éppen csak langyosra, hozzákevertem a sót, élesztőt fűszereket, majd a kovászos vizet.

2. kézzel összekevertem, majd letakarva hagytam kelni. 10 óra múlva áthajtogattam, majd pihenni hagytam még két órát.

3. A sütőt előmelegítettem 250 fokra a jénai tállal együtt majd amikor felforrósodott kiliszteztem a tálat, és a szintén belisztezett tésztát beleborítottam (kell a sok liszt, hogy ne ragadjon bele, nekem egyszer sikerült, fél délelőttöm ráment mire újra kivarázsoltam a tálból:)))

4. A sütőben fél óráig sütöttem úgy hogy a tálra rátettem a fedelét, majd fél óra elteltével levettem és így újabb 25 percet sült. Késsel nem árt ellenőrizni ragad-e még a tészta, bár az én tapasztalatom azt mutatja hogy kicsit ragadhat, hülés közben még dolgozik a tészta és elkészül magától.

Újkenyér

Most hogy jön a hétvége kisérlezető kedvem támadt. Ezúttal épp a dagasztás nélküli kenyérrel kezdtem el játszogatni. Múltkor sütöttem rendes kovászos kenyeret is, és azóta is ott csücsülnek a gombáim a hütőben újabb akcióra várva. Az a kenyér nagyon jól sikerült és a kovász miatt tovább is friss maradt mint a dnk, így gondoltam próbálkozom, hátha az extra input további előnyökkel is jár és a kelesztési időt is le lehet nyomni kicsit. A lisztekkel is bohóckodtam, lesz benne teljeskiörlésű meg graham is, továbbá beleborult a fél fűszeres polc. Most épp a konyhában kel, Holnap reggel kiderül, mi lesz belőle :)) Legrosszabb esetben megy a szemétbe, de valami miatt bizakodó vagyok...

Fogadom, fogadom...




Ági körkérdése engem is megtalált, de valahogy nem foglalkoztatott a kérdés igazán. Pedig fogadalmakban jó vagyok. Mást sem csinálok egész életemben csak fogadkozom, különösen ha szorul a hurok, mondjuk egy határidő lejártánál, és én még bele sem kezdtem a munkába, hogy legközelebb igérem, becs szó előrelátóbb leszek, aztán valahogy mégsem így lesz.

Aztán elkezdtem olvasgatni, mások mit írnak. És mókás volt magamra ismerni jónéhány postban. Dolce Vita írta hogy folyton tele van náluk a hűtő csupa ínyencséggel, de a legalapvetőbb dolgok viszont gyakranhiányoznak. Néha énis beleesem ebbe a hibába, hála a Culinarisnak:)
A másik gond szerintem civilizációs ártalom. Sajnos a mi életünkbe is bekúsztak a hypermarketek már évekkel ezelőtt. És bármennyire is szeretek mondjuk a Corában vásárolni, mégiscsak elmegy 3-4 óra az ember szombatjából, éppezért mégsem olyan szerencsés minden héten ott tölteni fél napot. Így hát az ember gyereke bespejzol rendesen, aztán ott marad fél hűtőnyi közepes és nagyon romlandó dologgal, amire aztán végülis nem kerül sor, és fájó szivvel, sőt inkább a fejét a falba verve dobja a szemétbe.
A másik dolog meg, ha éppen nem tésztáról van szó, baromi nehéz két személyre főzni. Ha próbálok CSAK annyit főzni, épp elég lesz, de ennénk még, és hát nincs belőle több. Ha meg nem érdekel mennyi lesz, marad bőven, de annyi nem, hogy mégegyszer két személynek elég legyen, így hat jön a kis műanyag dobozka, zsupsz be a hűtőbe, ahol szépen feledésbe is merülnek dolgok. Restellem bevallani, de néha nem tudom ki örülne jobban ezeknek a dobozoknak, egy egy régész, vagy épp mikrobiológus... Brrrrr :(

Új-újévi fogadalmaim ezennel tehát a következők. Meg kéne próbálni kicsikét tudatosabban rendezni az itthoni főzés menetét. Mondjuk pénteken nagyjából végiggondolni, mikor miből és mennyit szeretnénk csinálni, és ehhez igazítani a bevásárlást, így kevesebb dolog veszne kárba. A műanyag dolbozokat meg végülis be lehetne vinni másnap a munkába ebéd gyanánt üdítő változatosságként a tonhalas szendvicsek helyett

Szóval egyelőre ennyi. Isten engem úgy segéljen. Majd húdvétkor visszatérünk rá, ki hol tart a fogadalmak betartásában:)

Lencse és macskajaj helyett



Nálunk elmaradt a szokásos újévi lencsedömping, párom ugyanis megvétózta az egészet. Így ki kellett találni valamit mást. A disznó adott volt, legalább ennyit tartsunk meg a hagyományokból. Tarját sütöttem, semmi extra, csak egy kis mustár, só bors. Szóval a körettel kellett flancolni kicsit. Körbenéztem mi maradt a hűtőben az ünnepek után és az ott lévő elpusztítandó készletből rögtönöztem ezt a körtét köretnek, de előételnek sem lenne utolsó:) Így visszagondolva egy kis gorgonzolával ütősebb lett volna, de így sem panaszkodott senki




Hozzávalók:


2 körte (fejenként 1)

5 dkg vaj

1 tk mustár

1 fél csokor újhagyma

2 dl száraz fehérbor

só bors

1 csomag camambert (én bakonyt használtam, de akinek van otthon valami jobbfajta francia..:))

Körténként 2 fél dióbél


1. A körtéket félbevárjuk és a magházukat kivájjuk. Az aljukból levágunk egy vékony szeletet, hogy biztosabban álljanak a "lábukon". A vajat összekeverjük a mustárral, sóval, borssal és az apróra vágott újhagymával, majd beletöltjük a körték mélyedéseibe.

2. Minden körtére két vékony szelet camambert-t , és egy fél dióbelet teszünk.

3. A körtéket tűzálló tálba tesszük, aláöntjük a fehérbort, letakarjuk alufóliával és 180 fokos sütőbe tesszük, ahol 20 percet sül. Az utolsó 5 percben le lehet venni a fóliát, hogy a sajt jobban megpiruljon.

Related Posts with Thumbnails

web track

search / keresés