Archive for 2008

Best of 2008 - Cookingstar is 1 year old (sortof) - 1 éves lettem :-) , továbbá BÚÉK

Well, there we go, another year is over. Quite a special one as well I might add, as 2008 was the year I started this blog. Okay, okay, technically it was November 2007, but as I got my new camera for last Xmas (for blogging especially, lol) I might as well regard new year's eve as my blog birthday. :)

This special anniversary nicely coincides with a food-event I came across on the web, this time an international one, namely the "Best of year 2008" in which bloggers are asked to write about anything that they think was special on their blog this year, for whatever reason.

The pictures I posted at the beginning of the entry represent a big series of experiment I carried out this year, Asian cuisine. Of course I have had Chinese or Japanese food before, mostly the kind you can get in fast food places, but things like Korean kim-chi, or pad thai was something to discover. Now I can say I had to devote an entire cupboard for my Asian ingredients, and I have become a serious wakame addict. :) I am curious what sort of new craze is awaiting me in 2009. Who knows, maybe misterious African dishes?? :) Well, we'll see. The three photos of miso soup, pad thai, and chicken with tamarind are also my biggest favourites. And I have to admit that food photography has become an even bigger passion for me than cooking itself. :)



Everyone in the family has a sweet tooth. Each. At least:) So, it goes without saying that sweet things are always frequent in our dining room. Also, I don't know about you, but it is much easier for me to crawl to the kitchen to create something edible at the end of a busy day or a sleepy Sunday afternoon, if it is something decadent, sweet, creamy and possibly full of chocolate. Allright, allright, I do love a big juicy steak too, but if I had to choose between that and a walnut fudge brownie, well, my vegetarian friends would all pat me on my shoulder for my choice.

The four recipes I collected here are special for me for different reasons. The Amaretti I love, as I do love everything from Italy, and I was amazed how easy they are to make. These cupcake like muffins are the ones I baked first in my muffin tray and they have remained the family's favourite ever since. The blood orange granita was my first experiment to produce some ice-creamy kinda thing at home, and the result without exaggaration was D-I-V-I-N-E :) And last but not least the zebra striped tiramisú conviced me and my whole family how creative I was :) (It was made for the Hungarian monthly food event VKF where the topic was to give a well known dish a new, exciting look. :)

So, This has been 2008 in a nutshell, but something tells me 2009 will be a lot more fruitful than this one was. One reason could be that a grumpy Santa surprised me with a brilliant soft-box kit this Xmas, so there will no excuse for not taking pictures in the evening :) See you around next year too.

Happy New Year to everyone.

__________________________________________________________________


Szóval egy éves lettem, vagy valami olyasmi, illetve igazándiból November lettem volna, hiszen az első bejegyzés akkor született, de sokkal inkább tavaly újév volt az, mikor "berobbantam" a magyar gasztro-blogszféra köztudatába (remélem :)), így mostantól Dec 31. lesz a blog szülinapja és kész. Mozgalmas volt ez az év blogolás szempontjából és anélkül is. A második fele, meg még mozgalmasabbra is sikeredett mint szerettem volna, és ez bizony gyakran a főzés és irogatás rovására ment, de hát ez a hobbik sorsa. Az egy év alatt ennek ellenére született 60 bejegyzés, ami 1,15 bejegyzés hetente. Lévén, hogy fényviszonyok miatt leginkább csak hétvégi alkotások kerültek lencsevégre annyira nem is rossz. :) Apropó lencse. Tavaly addig rágtam párom fülét, hogy márpedig nekem kell egy dslr fényképezőgép, a leendő blogomhoz, hogy végül is beadta a derekát, de jó szokásához híven nem bírta, ki, hogy végig ne morogja az egész történetet, mondván, hogy megeszi a kalapját, ha elérem a 15 bejegyzést. Jelentem a kalap remekül sikerült, nagyon ízlett neki :) olyannyira, hogy idén karácsonyra kaptam egy egész jó kis soft-box felszerelést, amivel vaksötétben is déli fényt tudok a lakásban varázsolni. Ki is próbáltam, szerintem egész jól működik, nagyon szépen kihozza a szineket, nem úszik semmi sárgás fényben, szóval örömöm szinte határtalan:) Igaz, ha a fejemnél nagyobb égő nem próbálna folyton kiesni a foglalatból, még jobban örülnék, de Januárban újra kinyit a bolt, visszaviszem, megnézem mit lehet vele tenni :) Drukkoljatok.

A másik nagy esemény idén, a Goldenblog 9. helyezése volt, amit mindenkinek nagyon köszönök mégegyszer, igérem az új évben megpróbálok mégjobban rászolgálni erre. Továbbá tervezem, hogy a bejegyzéseket visszamenőleg szépen lefordítgatom angolra, mert több barátom jelezte igény lenne rá, hát majd meglátjuk :D

Most hirtelen ennyi, köszönöm mindenkinek, aki rendszeresen, vagy rendszertelenül idetévedt és végigolvasta az idepötyögött zagyvaságaimat, vagy esetlegesen a képeken felbuzdulva gyorsan alkotott valamit, amit aztán a család esetleg jókedvűen falt be. (az ilyen történeteket szivesen meghallgatnám mondjuk kommentek formájában) Viszlát 2009-ben :)

Boldog Új évet Mindenkinek!!!

Csokis tejfölös süti

Tegnapelőtt volt egy kisebb műtétem a gégészeten, most ezt heverem ki itthon, és mivel minden ami morzsás, egyelőre tiltólistán van, nyálcsorgatás képpen a régi képeket nézegettem, és hopp, észrevettem, hogy ez kimaradt a posztolásból :) Valamikor még októberben csinálhattam, de az ünnepi sütidömpingben is megállja a helyét. Amolyan igazi békebeli nagymamás, tea mellé elmajszolható süti, a gond csak az vele, hogy az ember észre sem veszi és már sz ötödiket majszolja.:)

Hozzávalók

  • 120g vaj
  • 250g cukor
  • 375g liszt
  • 3 tojás (a fehérje és a sárgája szétválasztva)
  • 1 tk vanilia aroma
  • 450g tejföl
  • 1 cs sütőpor
  • 200 g keserű csoki apró darabokban
  • 60g cukor
  • 1tk fahéj
Egy kis tálban keverjük össze a 60g cukrot és a hahéjat majd tegyük félre. Egy nagyobb tálba keverjük habosra a 250g cukrot és a vajat, majd adjuk hozzá egyenként a tojáások sárgáját és a vamilát. Felváltva adjuk hozzá a sütőporos lisztet és a tejfölt, hogy a végén sima masszát kapjunk. A kemény habbá felvert fehérjét is keverjül bele óvatosan.

Egy kivajazott kilisztezett tepsibe öntsük bele a tészta felét, majd a tetejét szórjuk meg a fahéjas cukor és a csokidarabkát felével. Erre jöhet a maradék tészta, aminek a tetéjre szintén jöhet cukor és csoki

180 fokos sütőben 40-50 percig, illetve tűpróbáig sütjük.

Karácsonyi készülődés - duplacsokis diós cookie

These cookies are one my favourites. They are always characteristic part of of the weeks before Christmas. When advent starts I usually start baking more, I dont watch my waistline around Christmas anyways. These cookies are excellent gifts too, either ready, or putting the dry ingredients into a nice jar layered like sandart. Post on it is coming up, so watch out for it :)

How to make them:

Preheat the oven to 175C/350F.In a large bowl mix together:

220g all purpose flour
5g baking powder
a pinch of salt
1 tsp ground cinnamon
165g brown sugar
100g white sugar
20g cocoa powder
60g walnut (roasted in a dry pan, then chopped into small pieces)
150g chocolate chips

In a seperate bowl whisk together 170g melted butter with an egg and mix it to dry ingredients. It is easiest to do it with your hands.

Form walnut sized balls, make them slightly flatter with the help of your two palms, then place them on baking sheets not too close to each other. Bake them for 10-12 minutes. Let them cool completely before removing them from the sheets.

_______________________________________________________


Tegnap volt Advent első vasárnapja, és gondolom nálunk is, mint sokan másoknál az ünnep előtti, meg alatti időszak, a mértéktelen édességzabálásról szól.:) Sokkal szivesebben sütök ilyentájt sütiket, akár hetente többször is. Ezek az amerikai típusú cookie-k régóta nagy kedvencek, egyrészt mert baromi könnyű összerakni, hamar kész van, és mindenki nagyon szereti őket.Az egyetlen visszatartó a mérhetetlenül sok cukor, ami az egészet összetartja, de hát ez a fajta édesség kéremszépen ilyen. A sütik még sületlen formában amúgy remek és nagyon mutatós ajéndékok is lehetnek, nemsokára erre is mutatok majd egy ötletet:)

Hozzávalók:

220g liszt
5g sütőpor
1 csipet só
1 tk őrölt fahéj
165g barnacukor (ha sikerül, akkor a lágy kicsit melaszillatú fajtából)
100g kristály cukor
20g kakaó
60g dió (szárazon kicsit megpirítva, majd durváravágva/törve)
150g csokidarabka

170g vaj, megolvasztva
1 tojás enyhén felverve

A sütőt előmelegítjük 175 fokra. Egy nagy edényben összekeverjük a száraz hozzávalókat majd belekeverjük az olvadt vajat és a tojás és összedolgozzuk. Nekem ez kézzel ment legegyszerűbben.
A masszából diónyi gömböket formálunk, és kicsit kilapítva sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük őket. Nem árt ha marad köztük hely minden irányban.a sütőben 10-12 percig sütjük. Ne ijedjünk meg ha puhának tűnik, mert be fog keményedni, de vigyázzunk, ha kivettük a sütőből, mindenképpen hagyjuk kicsit hűlni, amíg a cukor visszakeményedik, különben szétesik az egész.

Cookingstar Karácsonyi új ruhája



Megújult a Cookingstar design-ja és Karácsonyi színekbe öltözött, hiszen akár tetszik akár nem, hétfőn már december, a város ünnepi fényekbe borul, és elkezdődik a lázas hajsza az ajándékok után. Az emberek arcukon kétségbeesett kifejezéssel, és a szeretet ünnepére hivatkozva tapossák egymás sarkát a plázákban, és küldik el felebarátaikat félpercenként melegebb éghajlatra. Öregedésem legújabb jele, hogy már nem lelkesít annyira az ünnep, mint pár évvel ezelőtt. Két éve elutaztunk mi is melegebb éghajlatra :) Tavaly meg valamiért fát sem akartunk venni... Ennek ellenére úgy gondoltam az ünnepnek azért a blogon is jelen kéne lennie, Legalább formailag, ha már a tartalom egy ideje stagnál :) Jövő héten levizsgázik az összes felsőfokús csoportom, igérem nemsokára főzni is lesz időm és jön a karácsonyi sütidömping:)

Mert vannak dolgok. Most éppen 7.


Hát itt lennének mind a heten. Igazándiból sokkal több mindent is össze tudnék itt magamról írogatni, de nem biztos, hogy sokakat érdekelne. A játékra Vesta hívott meg és tökre megörültem, hogy nem maradok ki, még akkor sem, ha hosszú hetekre ki sem nyitom errefelé a számat :))) Na szóval, lássuk:

1. A fotón is látható hogy a régi profilképpel ellentétben nem vagyok szőke. Illetve voltam, kb háromévesen, de akkor még göndör loknijaim is voltak, és mindenki azt hitte kislány vagyok. Most barna, ez a természetes, bár a fodrászom szerint ez inkább sötétszőke.. Több szerint is. Ebben nem tudok ítéletet mondani, lévén hogy szintévesztő is vagyok. A hajam egyébként olyan része az életemnek, amire nem sajnálom a pénzt. A világon elképzelhető minden ökörséget megcsináltam már a fejemmel. Voltam sötétkék hajú hónapokig, voltam rövid, voltam hosszú, ilyenkor vasaltam is, voltam szőke, vörös, fekete, melírozott, kb csak kopaszra nyirt nem még. Ki tudja, lehet, hogy az lesz a következő? :) 3 éve találtam rá a föld legjobb fodrászára, aki bár rettentő kreatív és sokmindenben nagyon egy hullámhosszon vagyunk, néha azért már nyesegeti túlbuzgó kreatívságomat.:) Róla elég ennyi, mert ő is szokta olvasni a blogot:)

2. Nincs jogosítványom. Megpróbáltam 5 éve, de mivel meghúztak mind az ötször a forgalmin, úgy gondoltam egy darabig elég. Meg vagyok győződve róla, hogy egy hatalmas összeesküvés része voltam, és senki a világon nem tudna meggyőzni arról, hogy rosszul vezettem:)

3. Rettentően foglalkoztat az öregedés. A 30 valami olyan rettegett korként közelít felém, hogy elszörnyedek ha belegondolok, hogy a 20as éveim úgy repülnek el mellettem, hogy nem tudom megfogni a pillanatokat. Ijesztő. És az sem vigasztal, amit mások mondanak, hogy ők bezzek sokkal öregebbek. Tudom. Akkor is gáz.:)

4. Gyerekkoromban vagy öt évig színjátszottam, ez töltötte ki minden szabadidőmet. Azt mondjak, az ilyen gyerekek elég extrovertáltak, én ennek ellenére egész gyerekkoromban elég zárkózott és szerencsétlen voltam. A dolog csak érettségi után ért be, azóta viszont nem tudom magam féken tartani, és kitör belőlem fékezhetetlen személyiségem. A munkám során ez hál istennek jól jön:)

5. Világéletemben azt hittem magamról, hogy liberális vagyok, de minél többet gondolkozom rajta, rá kell hogy ébredjek, hogy sokkal inkább vagyok konzervatív. No nem politikailag, utálom, hogy ezeknek a szavaknak manapság mindenki másodlagos jelentést tulajdonít. De egyre többet kapom magam azon, hogy a fejem csóválom, amikor a suliban a tinédzserekkel dumálok, és arra gondolok: "Istenem, hová tart ez a világ, bezzeg a mi időnkbben..." És ilyenkor jól meg is ijedek, és próbálok pozitívan és nyitottan hozzállni ezekhez a dolgokhoz. De be kell hogy lássam, nem megy.

6. Hat éve mikor beköltöztünk a belvárosba az összes szoba harsány színű antikolt festést kapott, a konyhám pedig meleg rusztikus mediterrán külsőt. Egyre inkább nem szeretem mostanában. Vágyom az egyszerű visszafogott szinekre, mint a zöld a barna és a bézs. Na pl ezt sem értem:)

7. Elszoktam az olvasástól. Gyerekkoromban imádtam a könyveket, szinte faltam őket. Az egyetem alatt viszont annyit kellett, hogy belecsömörlöttem. Manapság úgy érzem nem kapcsol ki, inkább fáraszt, mindegyiket csak elkezdem, de egyiknek sem jutok a végére. És ezt nagyon sajnálom.

Hirtelen ennyire sikeredett. Visszaolvasva kicsit hisztis-kesernyés lett, pedig mostanában egész jó kedvem van. Igaz csak az utóbbi időben. Na mindegy, lesz ez még így se. Most meg kéne neveznem ugye 7 embert, akinek továbbpasszolom ezt, de mivel jó szokásomhoz híven ezt is az utolsók közt válaszolom meg, elfogytak a delikvensek. Illetve marad az, hogy megszólitom tiszteletbeli netes öcsém Starfokkert, hogy tudom hogy uncsi hogy mindig őrá pattintom le a szót, de pötyögjön már be magáról valamit.:) Továbbá ott lenne még Vizimo, aki egy ideje szintén hallgatásba burkolózott. No meg persze Chili is, akit gondolom lefoglal az új konyha, és biztos százan megkérték már rá, de akkor max én leszek a százegyedik:) Na, csak összejött pár ember, annyira nem is rossz:)

Pumpkin once and for all - VKF XX. Többet nem tökölök :) Vagy mégis? :)


This soup is a fabolous winter comfort food and ecxellent for using up your Thanksgiving leftover pumpkins. Apple gives an additional sweetness to the sweet flavour of the pumpkin, and also makes it a little bit tart. Great combination, We simply loved it.

Ingredients

5 dkg bacon sliced (could be left out if you are a veggie :)) )
3 ts olive oil
1 leek
1 smaller pumpkin
1 apple
1 l stock (I prefer beef or chickenstock but anything will do)
thyme
1 dl cream
salt
pepper

Peel the pumpkin, remove the seeds, and cut into bigger chunks. In a preheated oven (370F / 180C) bake them until soft. If you want to save some time, you can put the pumpkin directly into the soup as well, and skip the baking part, but baked pumpkin is much sweeter.

Heat the oil in a large pot, roast the bacon in it for a couple of minutes, then put in the sliced up leek. Cook it stirring continuosly untill leek becomes soft. Pour in the stock and bring it to boil. Once boiling, put in the apple that you peeled scored and cut up beforehand. Also put in the pumpkin and thyme. Cook for 15 minutes (more if you skipped the pumpkin baking part) Puree and add cream and salt and pepper to taste. Serve it with extra cream or sour cream on top.

_________________________________________________________________

Úgy látszik sikerül tartanom a havi egy posztolást. Ez is valami, másra se nagyon van időm. Mikor megláttam hogy Októberben levesezünk, megörültem, mert ez legalább egy könnyű kör lesz. Levest ugyanis gyakran eszem. Legtöbbször valami krémlevest, vagy valami ázsiai ihletésű tésztásat. Csak ennek a körnek a tiszteletére vettem wonton (hun-tun) tésztalapocskákat, de majd inkább legközelebb, jól elvannak a mélyhűtőben. Úgy gondoltam, hogy ha már Október vége, vagyis Halloween, meg tökszezon, meg amúgy is a narancs örök őszi szín, miért ne legyen egy klasszikus sütőtök-krémleves. Azaz annyira talán nem klasszikus, de erről majd később. A gondolat úg ylátom többeknek megtetszett, mert többen készültek hasonló pályaművel. Sebaj :)

Ez a leves amúgy több okból is különleges számomra. Annak idején amikor majdnem egy éve elkezdtem blogolni, egy nagyon hasonló karakterű levessel debütáltam. Bár annak is igazándiból ennek a levesnek kellett volna lennie. Volt akkor ugyanis egy rettentő jófej diákom, B. aki azóta már nem a diákom, tudniillik lebabázott, viszont továbbra is lelkesen olvasgatja a blogot, néha még levelet is kapok tőle, meg újabb képeket a cseperedő nagyfiúról, ezúton is üdv nekik :))) Na mármost tőle kaptam egy almás sütőtökleves receptet, ami az egyik Culinaris főzőestről származott. Izgalmasnak tűnt a párosítás, és azzal szerettem volna inditani az oldalt akkor. A papírt persze annak rendje s módja szerint eltökítettem valahova, és mindig olyankor került elő, amikor éppen baromira nem volt aktuális töklevest csinálni. Most sem találtam meg, ezért csak kb-ra fejből ment a recept, valószínüleg a felét ki is hagytam a hozzávalóknak, no de sebaj, ez is egy változat. Majd B elküldheti nekem mégegyszer az eredetit, hátha ezúttal sikerül elraknom egy bombabiztosabb helyre:)

Hozzávalók:

5 dkg bacon apróra vágva (elmaradhat, enélkül vegább:)) )
olivaolaj
1 szál póréhagyma
1 kisebb sütőtök
1 szem alma
1 liter alaplé
kakukkfű
1 dl tejszín

bors

A sütőtökön kis darabokra vágva megsütöttem, de ha időt akarunk spórolni vele, a levesben is megfőhet.
Az olajon megpirítjuk a bacont, majd beletesszük a felkarikázott póréhagymát és kicsit megfonnyasztotjuk. Ezután felöntjük az alaplével és felforraljuk. Ha forr beletesszük a meghámozott és darabokra vágott almát, a kakukkfüvet valamint a sütőtököt. 15 percig főzzük lassú tűzön, (a nyers töknek valszeg több idő kell) majd botmixer pürésítjük. Sózzuk, borsozzuk, és belekeverjük a tejszínt.

Viva Italia

Na, talán-talán visszatérek. Egy erősen stresszes Szeptemberi évkezdés, és egy kis magánéleti krízis után újra a konyhában. Illetve eddig is jártam arra, de sok postra érdemes dolog nem született. Kezdem észrevenni amúgy, hogy bármennyire is szeretem a nyarat, főzni igazándiból ősszel és télen szoktam. Illetve sütni. Az valahogy mindig izgalmasabb volt, és jobban is szeretem, mint a fazekat kavargatni.

Az ősznek viszont megvan az a hátránya, hogy hozza magával a depis időjárást a korai sötétedést és az általános punnyadást. Persze az elmúlt napok napsütése az ember kedvét is meghozza. Mostanában sokat sétálok a városban napközben, részben a munkám miatt is. Sokszor töprengek azzon, hogy mennyire szép is Budapest, csak valahogy sokszor még sincs hangulata. Akaratlanul is mindig Olaszországgal hasonlítom össze, ahol még egy kisvárosban is nagyobb az élet, mint nálunk a belvárosban. Pár éve, mikor a Duna újból majdnem kiöntött, esténként a rakpartok megteltek emberekkel, akik sétáltak és azt nézték milyen magas a víz. Én meg eltöprengtem, miért kell ahhoz egy kisebb természeti katasztrófának történnie, hogy honfitársainkat kimozduljanak az utcára, csak úgy, szorgalmiból.

Az olaszoknál persze minden más, ott van kávéház meg bárkultúra, amihez az is hozzátartozik, hogy a kávéhoz ilyen és ehhez hasonló imádnivaló amarettiket szolgálnak fel. Aki kostolta már tudja miről beszélek, aki még nem, annak itt ez a recept. Fél óra alatt mindenképpen elkészül, és nagyon kevés munka van vele. Hajrá :)

Hozzávalók

15 dkg őrölt mandula
15 dkg cukor
2 tojásfehérje
1 csapott evőkanál liszt
1 citrom reszelt héja
1/2 kávéskanál keserűmandula aroma
egész mandula a díszítéshez

A Sütőt előmelegítem 175 fokosra. A tojásfehérjét kemény habbá verem, egy külön tálban összekeverem a cukrot az őrölt mandulát a citromhéjat és a lisztet. óvatosan ősszeforgatom a tojáshabbal és belekeverem a mandula aromát is. A Tepsibe sütőpapírt teszek, vizes kézzel kis golyókat formálok a masszából, akkorákat mint egy 10 Ft-os, és mindegyik közepébe nyomok egy mandulaszemet is. A sütőben 17-20 perc alatt sülnek szép aranybarnára.

Stahl 35 perces recepjei nyomán



Megkésve júliusból

Beindult a szekér, most aztán igazán...:) Hétfőtől immáron új pozícióimban feszengek, egyenlőre remek, de baromi sok munka.. de azért próbálom élvezni. A héten például az országban nem is forgalmazott könyveket próbáltam beszereztetni a diákoknak, élénken levelezek a szülőkkel, minek eredményeképpen hétfő kurzusok kerülnek átt keddre, majd vissza hétfőre és így tovább. Aztán meg mindezek tetjébe mindenféle mókás szeminárium formájában képzem tovább a kollégáimat. Jó látni, hogy ők is legalább annyira élvezik, mint én... legalábbis ezt mondták. Este nyolc előtt még egyik nap sem jöttem el a suliból, és maga a tanítás még el sem kezdődött, nem tudom mi lesz itt két hét múlvaA hétvégén még valami lakásavató bulija is lesz néhányuknak, amire persze mennem kell, és talán még kaja is készül ez alkalomra, amit talán posztolhatok is. Nem mintha nem lenne még vagy 15 közlésre váró fénykép a vinyómon, dehát szépen lassan...

Valahogy ez a nyár nem a blogolásrol szólt. Múltkor el i smélyedtem rajta picit, hogy szerintem én sokkal inkább téli szakács vagyok, olyankor az ember szivesebben főz bonyolultabb, nehezebb dolgokat, a sütőt is szivesebben kapcsolja be, az egész életvitelünk lelassul kicsit, és ebbe remekül belefér a konyhai tötymögés. Télen csak fények nincsenek fotózni. Pláne a mi lakásunkban, na mindegy valami azért csak lesz.

Ezt a töltött padlizsánt még valamikor Júliusban csináltam, de mivel most van igazán szenzonja, gondoltam megérett egy kis posztolásra. Az eredeti recept szerint szárított sárgabarack kell bele, de akkor én frisset használtam, és nekem nagyon bejött, Ilyenkor ahhoz már nehezebb hozzájutni, ezért marad az aszalt. Picit biztos édeskésebb lesz tőle, frissel egyáltalán nem lett az. Remek késő nyári egytálétel, nekem nagy kedvencem lett. Csináltam azóta már csirkével is, úgy is isteni.


Kuszkusszal töltött sült padlizsán joghurtos öntettel


Hozzávalók


1 közepes padlizsán
2 tk oliva olaj fél citrom leve és héja reszelve
100 g kuszkusz
300ml forrásban lévő alaplé
85 g szárított sárgabarack(idényben friss) durván apróra vágva
1 marék koktélparadicsom félbevágva. (esetleg próbáljuk meg szárított paradicsommal is)
3 szál újhagyma apróra vágva
25 g fenyőmag megpirítva
csipetnyi őrölt fahéj


Az öntethez

150 g joghurt
2 tk citromlé
1 duci fokhagymagerezd összezúzva
1 kis darab gyömbér lereszelve
kisebb marék petrezselyem apróra vágva


Melegítsük elő a sütőt 190 fokra. A szárát rajtahagyva vágjuk félbe hosszában a padlizsánt, majd egy éles késszel egymásra merőleges vonalak mentén mélyen irdaljuk be. Keverjük össze az olajat és a citromlét és alaposan kenjük be vele, a padlizsán vágott felét. Sózzuk borsozzuk, majd egy sütőtálba téve 25-30 percig sütjük.

Amíg sül, tegyük a kuszkuszt egy hőálló edénybe és öntsük rá a forrásban lévő alaplevet, fedjük le, és hagyjuk állni 10 percig, amiíg az összes folyadék felszívódik. Lazítsuk fel egy villával, keverjük bele az apróra vágott aszalt sárgabarackot, a hagymát a paradicsomot és a fenyőmagot. ízesítsük kevés fahéjjal, és tegyük félre.

A megsült padlizsánt kaparjuk ki a héjából vigyázva rá, hogy a héj egyben maradjon. A húsát durván öszevágjuk és a kuszkuszos keverékkel jól elkeverjük. a padlizsánhéjakat visszahelyezzük a sütőtálba és belekanalazzuk a kuszkusos keveréket, jól púpozva meg lehet őket tölteni. Ha netalán marad kevés extra azt a padlizsán köré halmozzuk a sütőtálban. Visszatesszük a sütőbe 10 percre. hogy átmelegedjen.

Eközben összekeverjük a dresszing hozzávalóit. A kész sült padlizsánt a dresszinggel, és esetleg egy kevés zöldsalátával tálaljuk.

Ég a .... bőr :(



Hetek óta késlekedek ennek a postnak a megírásával. Lassan úgy érzem kezd uncsi lenni, hogy minden bejegyzésem mentegetőzéssel indul, így hát nem teszem, elég az ami a címben van:)

Szóval pakkot kaptam, mint Nyilas Misi, csak cipőkrém helyett díjak vannak benne:)
A YumYum serleget Mennyei Manna hajította felém, és nagyon meglepődtem, hogy első körben rögtön benne voltam a díjazottak körében. A díj gondolom az elmúlt egy hónapban azóta ezerszer körbeért, ezért inkább most nem dobálóznék vele tovább:) Ha valaki mégis kimaradt volna (Mint én az üveggolyókból:))) Akkor szóljon és máris gazdagabb lehet egyel :))
A másik a kreatív blogger díj, amit egy egész hölgykoszorútól kaptam, névszerint Minimálnától, Bodzától, Vkorsitól, és Endiviától. Igazán jól esett, hogy ilyen sokan gondoltak rám, hát igyekszem mindenkinek a kedvére tenni. Kiskoromtól kezdve izgatott, minden ami kreatívitással, alkotással kapcsolatos. Jártam rajziskolába, évekig színjátszottam, énekeltem táncoltam, origamiztam és a számítógépes játékok közül is mindig az építgetős szimulátorok tetszettek. Ilyesmi dolog nálam a főzés is. Sokszor nem is az étel hozzávalói maga, hanem egy jól eltalált fotó az, ami kedvet csinál hozzá. Ha a kép nem tetszik, lehet bármilyen izgalmas maga a kaja, nem csinálom meg... :) Ugyanígy, ha nem tetszik az a fotó amiket én csináltam, inkább nem is posztolok. lehetett bármilyen jól sikerült is az adott fogás.. Rengeteg ilyen szanált kaja van a gépemen... Lökött vagyok, mindig is mondtam. Talán ezért szenvedek annyit a fotókkal én is, mert hátha vannak még rajtam kívül hasonló őrültek. Örömmel látom, hogy a többségnek azért tetszik, amit alkotok. Az egyetlen gond a kreativitásommal, hogy nehéz sokáig lekötni, és hamar elunok mindent. Nagy lelkesedéssel belevágok mindenbe, egy vagyont költök az alapanyagokra, majd hamar hamvába hol az érdeklődésem. Lehet hogy igazándiból csak vásárolni szeretek?:) (Legdurvább ilyen eset, amikor megvettem vagy 15 féle üvegfestéket, ami után elkészült 3 pici gyertyatartó, amik bár szépek lettek, de ez minden. A legtöbb üveg úgy száradt be, hogy soha ki sem nyitottam) Remélem a fotózás nem itt végzi, különben párom elevenen fog megnyúzni, pláne, hogy most vettem új objektívet. A blog miatt. Mese nincs tehát, főzni kell, úgyhogy tessék cseszegetni, ha sokáig hallgatnék újfent :)

Na de most akkor vissza a díjhoz, és a szabályokhoz.


- kiteszem a logót a blogomba
- belinkelem azt a személyt, akitől kaptam
- megnevezek 5 blogot
- belinkelem a blogokat
- üzenetet hagyok a kiválasztott személyeknek

Az általam megnevezni kívánt blogok pedig:

Starfokker - Mert olyan kreatívan cseszeget mindig, mikor eltűnök, az sem elhanyagolható szempont, hogy zsenge kora ellnére baromi jókat főz, és a szövegétől mindíg nagyokat kuncogok a gépem előtt. Tisztára mintha az öcsémet hallanám, csak ő nem főz :P

Lila füge - Aki mostanában sokszor elhallgat hosszú időre, pedig jó lenne, ha nem tenné, mert potólhatatlan űr támad utána kis hazánk gasztrokulturájában. Ja és nem mellékesen 2 db DMBLGIT díjjal is rendelkezik. :)

Fűszeres Eszter - Akit őszintén csodálok, hogyan kreatívkod ki magának ennyi időt, hogy gyereket nevel, és irogat kb 5 blogot egyidőben, néha napi több posztal is, szóval ha sábesz deklim, most megemelném, de komolyan:)

Dolce Vita - Nem akarom sokat ragozni, többször leírtam már, az ő blogja hatására kezdtem el az enyémet, kezdtem el fotózni, és külön pluszpont, hogy olasz szakos:) Mert az én nem voltam. Sajnos :( Na meg kell valaki, aki harcosan küzd a tiszta olasz ízek mellett. Bárcsak énis tudnék így azonosulni a Yorkshire pudding-al. Yuk :-S

Gourmandula - Mert szerintem az indulamandula egyszerűen zseniális egy szó:) Szeretem, hogy nem köntörfalaz, és megmondja a frankót, akár a Culinarist kell szidni, akár olasz pasikkal kampányolna választáson. Vega vonalon meg aztan külön durva színvonalat hoz.

Hát ennyi kérem :)







Nyaralok

Huh, mindenkinek nagyon koszonom a kreativ blogger es yumyum dijakat. Amint tudok fel is teszek majd mindent az oldalra es mindenkit be is linkelek annak rendje s modja szerint. A helyzet viszont az, hogy leneztunk Horvatorszagba, es ezt a bejegyzest is Trogir ovarosaban irom. Ekezetek nincsenek, bocsi a tavirati jellegert.


Korulottem 6 ev koruli gyerekek jatszanak mindenfele lovoldozos szornyuseggel es kozben dohanyoznak. Ez lenne a balkan-feeling? :) Amugy az orszag eddig kellemes csalodas, meg kell hogy mondjam sok averzioval jottem ide, foleg honfitarsaink szokasosnal nagyobb koncentracioja miatt :) de eddig minden oke, egyedul a fagyi pocsek kivetel nelkul szinte mindenhol :( Az arak viszont tenyleg olyanok, mintha az Adria tuloldalan lennenk. De legalabb a tenger szep. Igaz tegnap mikozben napoztunk, leegett melettunk egy kisebb felsziget. Durva volt ahogy tolunk 500 meterre langoltak a fenyofak, es egy hidroplan oltotta oket. Gyorsan el is kezdtunk osszepakolni par holmit, mert a szel pont felenk fujt, de szerencsere egy oran belul eloltottak mindent.

Hat mara ennyit, igerem ha hazajovok megprobalok felapplikalni par kepet is. A fenti kep sem sajat (Thanks Google), az enyemek itt vannak az olemben a fenykepezogepben, dehat se adatkabel se semmi nincs nalam :((

VKF XVII/2 - Könnyű nyári saláták - Summer Salads

I got hooked on shrimps, which again is because of another food blog event when the topic was seafood. That was when I first discovered a fishmonger that deals in fresh seafood, and it is also very near to my flat. If I can, I try to use only fresh shrimps as their taste and texture are incomparable to frozen ones. This salad is a really nice and fresh one, with a pinch of Asian character. I am not sure if they eat Frisee lettuce in Asia, though :)

Pink Grapefruit and Avocado Salad with Shrimps

Ingredients

2 slices of rustic bread torn into big chunks
3 tbsp olive oil
2 large pink grapefruits
1 avocado
1/2 Frisee lettuces
200 g shrimp
1 tbsp soy sauce
1 tbsp lemon juice 1 tsp tamarind sauce1 tsp brown sugar

Mix the soy sauce, lemon juice and 1 tbsp of olive oil in a bowl, put in the cleaned shrimps and marinade them for 10 minutes. In a pan roast them for 2 minutes on both sides then set aside to cool.
Heat oven to 220C and put the bread chunks onto a baking sheet. Drizzle with 2 tsp of the oil, rub in with your hands, then bake for 10 mins until golden and crisp.
While they bake, cut the peel away from the grapefruit, then cut out the segments.

Peel, stone and slice the avocados and separate the leaves of the lettuce. Add to the grapefruit along with the shrimps. Whisk the tamarind with the sugar and a little water and in a small pan bring it to boil until thickens a bit. Once the croutons are ready, cool for a few mins, then toss with the rest of the salad. Put onto plates and drizzle with the tamarind dressing to serve.

____________________________________________________________________


Avocádós Garnélás Grapefruit Saláta
Hozzávalók
2 szelet rusztikus kenyér nagyobb kockákra vágva
3 ek oliva olaj
2 pink grapefruit 1 avocado
1/2 Frisee saláta 200 g garnéla 1 ek szójaszósz1 ek citromlé
1 ek tamarind paszta1 ek barna cukor

Keverjük össze a szójaszószt egy evőkanál olajjal és a citromlével, tegyük bele a rákokat és pácoljuk 10 percig, majd forró serpenyőben oldalanként 2 percig süssük őket készre, majd hagyjuk kihűlni.

200 fokra előmelegített sütőbe tegyük a kenyérkockákat amiket meglocsoltunk az megmaradt olivaolajjal és 10 perc alatt pirítsuk őket aranybarnára. Hámozzuk meg és fillézzük ki a grapefruitokat, a salátá vágjuk fel kisebb darabokra, az avokádót hámozzuk, a magját vegyük ki, és vágjuk fel kisebb szeletekre.

Egy kis serpenyőben keverjük össze a tamarindpasztát a cukorral és egy kevés vízzel, és forraljuk fel, amig kicsit besűrüsödik. Keverjük össze az összes salátahozzávalót és csöpögtessük rá a tamarindos dresszinget.

VKF XVII - Könnyű nyári saláták - Summer Salads

I have been in the dark again, for quite a while. I think I have already given up making false promises about when I am gonna be able to post regulary. Fingers crossed it will happen eventually. A lot of things have happened to me in the last couple of weeks, good and bad alike. Several promotions that are going to be fab I hope, mind you, I alreday need to face tantrous amount of work, and it is not even September when the new school year starts. I also fell out with a good friend, I guess we share a joint responsibility on that. Time will solve it, I hope.

Anyways. Food blog events are always a good excuse to expose myself, especially this one, hosted by the one and only Dolce Vita! She, and her blog were the primary reasons that made me start my blog last November so I felt I owe her this much to participate on her VKF.

I really like making salads, but not only in summer. Instead, they are usually popular in my kitchen every time when I look in the mirror and see that my waistline leaves a lot to be desired. :) For me, salad can be anything, but they generally feature some greenies, meat/cheese (or both), and nuts. As for the dressing I say that the good old balsamic vinegar is the best, and I almost never use mayo based heavy dressings
Fig, Rucola and Prosciuto Salad

Ingredients (for two)

3 tbsp olive oil
1 tbsp balsamic vinegar
4 ripe figs, cut into vedges
30 g Gorgonzola, roughly sliced
6 slices of prosciutto
2 handfuls of rucola
1 handful of walnut roasted and chopped coarsely

Whisk together the olive oil and balsamic vinegar and season.

Arrange the figs, cheese, prosciutto, walnut and rucola on two plates.
Drizzle with the dressing and serve.

____________________________________________________________________

Eltűntem megint, és újfent szép hosszú időre. Fogadkozhatnék újra, hogy remélhetőleg ez nem így lesz, de letettem erről is. Egyszer talán megint lesz időm hetente egyszer kétszer posztolni, mint régen. Sok mindent történt mostanában, jó is rossz is, ami miatt a várva várt sok szabadidőmből hát egy nagy semmise lett. Többek között előléptettek. Duplán. És annak ellenére, hogy ez az egész majd csak szeptembertől lesz éles, már most ki sem látszom a munkából. Szó se róla, élvezem csak jó lenne már másfajta élvezeteknek is hódolni. :) Lásd főzés:) Az egyik barátommal sem beszélünk egymással egy jó ideje. Gondolom részben mindkettőnk hibájából. Talán ez is jobbra fordul egyszer
A VKF persze mindig jó alkalom arra hogy az ember előbújjon a sötétből, kiváltképp a Júliusi, kinek háziasszonnya az egyetlen és utánozhatatlan Dolce Vita! Túlzás nélkül állíthatom, hogy neki volt a leginkább meghatározó szerepe abban, hogy tavaly novemberben én is elkezdtem saját kis gasztro blogomat, így hát többszörösen sem akartam cserben hagyni (Mint szegény Gourmandulát múlt hónapban :(( )

A saláták nálam időszakos vendégek a lakásban, és ezen időszak sokkal inkább egy-egy fogyókúrához, semmint a naptárhoz köthető. Eszem én salátát télen is, pláne mint hogy azt előttem oly sokan írták már, bármi lehet saláta. Nálam ez azért legtöbbször annyiban módosul, hogy azért legyen benne valami zöld szinű, valami hús vagy sajt esetleg mindkettő, na és persze magok. A nehéz majonézes dressingekért nem vagyok oda, általában a jól bevált jó öreg balzsamecetet használom mindenhez. Kivételek persze akadnak, lsd később. :)

Fügés, pármai sonkás rucola saláta
Hozzávalók

3 ek olivaolaj
1 ek balzsamecet
4 érett füge negyedelve
30 g Gorgonzola összevágva
6 szelet Pármai sonka (esetleg Serrano, vagy valami hasonló levegőn érlelt sonka)
2 maréknyi rucola
1 maréknyi dió megpirítva és durvára vágva

Keverjük össze az olajat az ecetet és ízesítsük tovább kedvünk szerint.
Két tálon rendezzük el a rucolát a fügét és a sonkát. Szórjuk meg az apró sajtdarabkákkal, dióval és locsoljuk rá az öntetet

Tartelettes with chanterelles - Rókagombás tortácskák

I simply adore wild mushrooms, I've always done. The whole thing must have started with grandad who used to take big walks in the local forest, and almost always found some mushrooms and took them home with him. He wasn't a certified mushroom expert, but he knew some that was edible, if he wasn't sure, he never touched them. Even so, or consequently, mushroom dinners in our family were always full of teasing each other whether we would make it to the next day or not :)

I think their taste is so distinctive and strong that they can't be compered to regular mushrooms you can get in shops. For me they were always so boring. My all time favourites are porcinis, I usually buy loads of them in the autumn and freeze them for furthure use.

This weekend, however, the market was full of chanterelles which are my second best favourites. There is something cheerful in their shape and colour that I can rarely resist the temptation to get ahold some of them. Their taste is not as strong as of porcinis but still characteristic enough, so i decided that this weekend we would have chanterelles... by all means.

Tartelette with canterelles.

250 g ready made puff-pastry
1 egg
500 g chanterelles, cleaned
2 tb spoons of olive oil
150g shallotts
2 cloves of garlic
100 ml white wine
1 tb spoon of sour creme
salt
pepper
freshly chopped parsley to taste

Preheat the oven to 200 C. Cut the pastry into 8x10 centimeter pieces, then cut a 1 centimeter stripe off each side, put some slightly beaten egg on them and stick them back on the pastry like a frame of a picture. In the oven, bake them for 12-15 minutes until nicely golden.

In the meantime heat the oil in a pan and put the copped shallots in it. Cook them for 3-4 minutes but make sure they don't get brown. Put in the garlic and the chanterelles, and roast them together for another 4 minutes then stir in the wine and sour creme. Add salt and pepper and cook it together for 5 more minutes. In the end put some parsley on the chanterlles and fill the tartelettes with them. A great appetizer!
____________________________________________________________________


Gyerekkorom óta mindig is imádtam a vadon termő gombákat. Nagypapám gyakran járta az erdőt és ilyenkor sokszor tért vissza mindenféle finomsággal. Nem volt vizsgázott gombaszakértő, soknak a nevét sem tudta, de mindig csak olyan gombát szedett le amit jól ismert. Így utólag, ez nem biztos hogy okos dolog volt, akkoriban mi is sokat húztuk egymást vacsora közben, hogy vajon megérjük e a másnap reggelt. :)

Az örök kedvenc persze a vargányagomba, amiből gyakran veszek jó sokat ősszel, hogy aztán lefagyasztva ott csücsüljön a mélyhűtőben, bármikor akcióra készen. A rókagomba a másik nagy kedvenc. Először is, mert sárga, ami szintén gyerekkorom kedvenc szine, továbbá alakja is rettentő mókás. Ez az egyetlen gomba viszont amivel szárítva nem tudok mit kezdeni, Nekem még soha nem sikerült annyira megpuhítanom, hogy krémlevesen kívül máshoz is használhassam, így letettem a kisérletezgetésről, marad inkább a friss. Fagyasztásáról annyit, hogy a rókagombát sós vízben meg kell kicsit dinsztelni, mielőtt lefagyasztanánk, így nem lesz keserű.


Rókagombás tortácskák

250 g kész leveles tészta
1 tojás
500 g megtisztított rókagomba
2 ekoliva olaj
150g salotta hagyma, vagy mogyoróhagyma
2 gerezd fokhagyma
100 ml fehérbor
1 ek tejföl
bors
frissen aprított petrezselyem

A sütőt előmelegítjük 200 fokra, a leveles tésztát 8x10 centis téglalapokra vágjuk és mindegyik oldaláról levágunk egy 1 centi széles csíkot. Ezeket megkenjük enyhént felvert tojással, és visszaragasztjuk a téglalpokra mintha csak képkeret lennének. A sütőben 12-15 perc alatt szép aranybarnára sütjük őket.

Eközben egy serpenyőben olajat hevítünk és kis lángon 3-4 percig fonnyasztjuk benne az apróra vágott hagymát. Ezután hozzáadjuk a fokhagymát és a gombát is, és további 4 percig pirítjuk. beleöntjük a fehérbort és a tejfölt, sózzuk, borsozzuk és 5 perc alatt kis lángon készre pirítjuk. A végén hozzáadjuk a petrezselymet és beletöltjük a közben megsült tortácskákba. Kiváló előétel.

Kellemes Meglepi - Goldenblog 2008

Ha Pranté nem szól észre sem veszem, hogy volt már eredményhirdetés, előszőr nem is értettem, miről beszél, aztán csak később kapcsoltam...

Őszintén Gratulálok a dobogós Ízbolygónak, Fűszeres Eszternek , Dolce Vitának, és persze a többi résztvevőnek. 72 gasztroblog igazán szép össztermés, figyelembe véve hazánk kis méretét :) Az, hogy én is bekerültem az első 10-be nagyon jól esett, de egyáltalán nem számítottam rá, hiszen olyan kis fiatalka még ez a blog, és mostanában meg annyira semmi időm nem volt rá, lelkiismeretfurdalásom is van, hogy pont most értem el ilyen szép eredményt amikor hetek óta tojtam rá.. :(

Éppen ezért köszönöm, mindenkinek aki rám szavazott, és aki a fentiek ellenére be- benézeget hozzám, és olvasgatja mi történik a konyhában. Igérem az elkövetkezendőkben megpróbálok újból aktivizálódni hogy hű lehesek az elért eredményhez. Mégegyszer köszönöm mindenkinek:)

VKF XVIII - Kreatív túrósok

Na, végre egy vkf, ahol nem utolsó pillanatban lóhalálában kellett mindent megcsinálni, hanem már több mint egy hete szépen kész van minden és most már csak posztolni kell. Lapul amúgy még jónéhány közletlen kincs a winchesteremen, de majd szép sorjában:))

Az ehavi téma újfent nagyon tetszett, szeretem is a túrót, meg viszonylag gyakran is főzőcskézek vele. Én azon kevesek(?) közé tartozom, akinek a nagymamája gyakran készített otthon túrót házitejből. Pedig közvetlenül székesfővárosunk mellett nőttem fel.:) Nem emlékszem pontosan, hogy hogy készült, de valami olyasmi rémlik, hogy a tejből előbb aludttej készült (ami a mai tejekből kivitelezhetetlen művelet) majd ezt az aludtejet óvatosan melegíteni kellett és kicsapódott a túró. Bár biztos kimaradt valami lényeges művelet, amire nem emlékszem, de 10 évesen még nem tudtam, hogy valamikor vén koromra büszke gasztroblog tulajdonos leszek, amikor is jól jönnének ehhez hasonló infók. Anyukámnak nagy kedvence a túrógombóc, én imádom a túróstésztát (szélesmetéltből és nem csuszatésztából) kizárólag pörccel és rengeteg tejföllel. (nálam megvetőbben senki nem tudott annó a menzán a konyhásnénire nézni, aki megkérdezte kérek e rá cukrot. :)) ) Rétesből is a túrós a kedvencem, és szerencsém volt ebből is házi gyártmányukon felnőni. Egyetlen dolog nem jön be, az pedig a kapros túrós pite. A kaporral mint olyan amúgy elég gyakran hadilábon állok, egy két fogástól eltekintve ritkán eszem kapros dolgokat. A blogon is posztoltam már áfonyás túrótortácskákat, és erre a körre is valami édessel készültem.

Az áldozat azonban a ricotta. Ezzel az alapanyaggal sokáig barátkoztam, nekem ugyanis elsőre nagyon hiányzott a túróban megszokott savanykás íz. De mostanában egész jó barátok lettünk mi ketten, melynek bizonyítására álljon itt ez palacsinta. Amolyan amicsi féle, jó vastag, de hihetetlenül cécómentes. villámgyorsan az asztalra lehet varázsolni, és most hogy jön a fügeszezon, talán időszerű is. Vigyázat, nem csak hamar készül, de rettentő hamar is fogy:)

Ricotta palacsinta mézzel és fügével

Hozzávalók

250 g ricotta
100ml tej
75 g liszt
1/2 tk sütőpor
2 tojás
2 ek cukor
pár csepp vanilia aroma
1 csipet só
a sütéshez vaj

Egy nagy tálban keverjük össze a ricottát, tejet, lisztet, sütőport, cukrot, sót, vanilia aromát és a tojások sárgáját. Egy külön tálban robotgéppel verjük jó keményre a tojások fehérjét és óvatosan forgassuk össze a a ricottás krémmel.

Egy nagy serpenyőben olvasszunk vajat és egy evőkanállal helyezzünk bele halmokat halmokat, egyszerre kb. 4-et. A kanállal kicsit lapítsuk szét, és süssük amig szép aranysárga nem lesz, majd egy lapát segítségével fordítsuk meg, és süssük tovább a másik felén is.

Az egymásra helyezett palacsintákat mézzel és fügével tálaljuk, de egy narancsos-feketecsoki szószos megoldás is izgalmas lehet :)

Újból Ázsia

A trogíri kiruccanás alkalmával elszoktam az otthoni főzőcskézéstől, így amikor vasárnap megéheztünk, mindenképpen valami gyorsat és egyszerűt szerettem volna. Na ez a kaja az. Sokiminden nem kell bele, az tuti, bár nem biztos, hogy mindenki tart otthon tamarind szószt, bár aki szereti az ázsiai konyhát előbb utóbb úgyis beszerez belőle. Amúgy a trogíri piacon láttam valamit, ami úgy nézett ki, mintha ha tamarindfa termése lenne, de még nem volt ingerenciám utánanézni, hogy arrafelé megterem-e, és ha igen mire használhatják a horvát konyhákban. Lehet persze, hogy csak valami brutálisan nagyra nőtt babhüvelyekről volt szó, ki tudja, kár hogy nem kérdeztem meg.

A receptben a cukortól nem kell megijedni, én sem szeretem az édes keleti kaját, kivétel talán a pad thai, de ebbe a receptbe kell, különben a szánkat sem tudnánk kinyitni, annyira összehúzná a tamarind és a lime. Édesnek mindenesetre nem édes. Mi rizzsel ettük, de tésztával sem lehet rossz. Apropó tészta. Már többször vettem az Ázsia Bt-nél long life noodles-t. De főzésnél valahogy mindig marad egy kis tésztacsomó, ami nem akar rendesen megpuhulni, és rágos félig meddig száraz marad, de a nagy része megfő rendesen. Mindenesetre furi, nem tudom, hogy én cseszek-e el valamit, vagy ez gyárilag ilyen. A kérdés csak félig költői, ha valakinek vannak hasonló tapasztalatai érdeklődve várbám őket.

Ázsiai serpenyős csirke tamarindszósszal és lime-mal

Hozzávalók

700 g csirkemellfilé
1 ek tamarindszósz
1 ek halszósz esetleg osztrigaszósz (ha egyik sincs akkor szójaszósz)
3 ek olivaolaj
3 fej fokhagyma ősszezúzva
1 lime leve
2 tk cukor
kevés chili izlés szerint
2 csomag újhagyma felvégva (a zöld részek is)
1 californiai paprika csíkokra vágva

1. A pácléhez összekeverünk 2 ek olajat, a tamarindszószt, osztrigaszószt,fokhagymát, cukrot, és a lime levét. A csirkemellet vékony csíkokra vágjuk, sózzuk, majd összeforgatjuk a páclével és 15 percig állni hagyjuk.

2. Egy wokban vagy serpenyőben felforrósítjuk a maradék olajat, és kisebb adagokban megpirítjuk a húst. Ha kész félretesszük, és a visszamaradt olajon a hagymát és a paprikát is pirítjuk 3-4percig. Ha kicsit intenzívebb ízt akarunk, adhatunk hozzá keves szójaszószt, de csak a végén, mert a cél az, hogy a zöldségek ropogósak maradjanak nem pedig hogy megpárolódjanak. A végén tegyük vissza a húst és a zöldségekkel együtt pirítsuk még egy percig. Rizzsel vagy tésztával tálaljuk

udon saját kezűleg... illetve lábilag

Mint már korábban írtam róla, az udon tészta rettenetesen jó dolog... állaga kellemesen se nem túl puha, se nem túl kemény, jól rá lehet harapni, és igazán laktató. Japánban nagyon sokféleképpen fogyasztják, levesbetétként, zöldségekkel, hússal, és mindenhogyan. Története a 9. századba nyúlik vissza, amikor is egy tudásvágytól égő szerzetes Kinába ment hogy buddhizmust tanuljon. És visszajött az udonnal, ami tulajdonképpen a mai Kínai wonton őse volt. (A wonton szintén többféle formában létezik, de legtöbbször töltött tésztabatyú, amit levesbetétként fogyasztanak)

Meglepően könnyű elkészíteni, ami jó hír, mert a bolti udon, mint bármi ami japán, nem éppen olcsó dolog. Egy jó tanács, ha kicsit többet készítünk a kelleténél, akkor ne szárítsuk, hanem egy-két percig főzzük elő, csepegtessük le és keverjük össze egy kevés olajjal. Így zárt dobozban eláll pár napig a hűtőben, a bolti udon is sokszor ilyen állapotban kerül a zacskóba.

A cím meg egyáltalán nem véletlen, a tészta ugyanis annyira masszív állagú, hogy a gyúráshoz tényleg a legjobb, ha a lábunkat használjuk. Egy használaton kívüli konyharuhába csavarva lehet sétálgatni rajta. Nem csoda, hogy a japán nők olyan vékonyak, ha a főzés gyakorlatilag egy aerobik órával kezdődik, és utána meg mindenbe tengeri algát raknak, ami köztudottan fogyasztó hatású. Ez utóbbiról azonban (mármint a wakame névre hallgató tengeri algáról) azt kell tudni, hogy meglehetősen addiktív :))) Én sem tudok hónapok óta lekattani róla. Egyszerűen jóóóó :)

A recept eredetije angol nyelven íródott így az adatokat megint cup-ban azaz bögrében fogom megadni, de úgyis tudom, hogy Starfokker lesz olyan kedves és megint átszámolgatja nekem emberi mértékegységekbe, úgyhogy előre is köszönöm neki :)))))))

Hozzávalók


1 bögre langyos víz
5 tk só
3,5 bögre kenyérliszt
1,5 bögre finomliszt

A kétfajta lisztet keverjük el egy nagyobb keverőtálban és a sót oldjuk fel a langyos vízben. A liszt közepére csináljunk kis lyukat és ide öntsük a sós vizet, és szépen apránként kezdjük el összedolgozni a liszttel. Ha pár perc mulva sem áll össze egy kis vizet adhatunk hozzá, de elég kemény tészténak kell lennie, olyasmi, mint amiből az ember csipetkét szaggat a bablevesbe.

Ha összeállt, nagyon finoman kilisztezett deszkán gyúrjuk tovább úgy, hogy a tenyerünk lapjával szétnyomkodjuk laposra, majd félbehajtjuk és újból szétnyomkodjuk. Ezt megismételjük mégegyszer úgy hogy a tésztán fordítunk egy negyedet. Ezután a tésztát tegyük egy erősebb nejlonzacskóba és azt csavarjuk bele egy nagyobb konyharuhába vagy a törülközőbe. Tegyük a földre és kezdjünk el lépegetni rajta. (A cipőnket azért nem árt ha levesszük.) Egy-két percnyi táncikálás után szépen kilapul a tészta. Ekkor vegyük ki a zacskóból, hajtogassuk újra össze, majd mehet vissza a zacskóba és lehet újra lapítgatni. Ezt a műveletet ismételjük meg még háromszor. Nem érdemes ezen spórolni mert ez a gyúrás adja meg a tészta állagát. Esetleg a gyerekeket is be lehet vonni a műveletbe, biztos élvezni fogják, hogy lehet picit rosszalkodni a konyhában.

Az utolsó összehajtogatás után hagyjuk a tésztát a zacskóban pihenni 3 órát. Ha letelt, mégegyszer végigsétálunk rajta, most viszont próbáljuk meg olyan vékonyra szétlapítani amennyire csak tudjuk. Ha kész egy sodrófával még egyengessük ki, úgy hogy a végén 3-4 mm vastag legyen. kicsit lisztezzük meg a tetjét, hogy ne ragadjon össze és lazán tekerjük fel, mintha piskótatekercset készítenénk. Vágjunk a tekercsből 3-4 mm széles "szeleteket" majd terítsük szét a szálakat és ha szükséges még picit lisztezzük hogy ne ragadjanak össze. Azonnal főzzük meg őket forrásban lévő vízben, körülbelül 7 perc alatt lesznek kész. Főzés közben kevergetni kell, hogy ne ragadjanak össze.

Miso levesben, húslevesben, vagy wokban megpirítva osztriga, ill szójaszósszal, hússal, zöldséggel egyaránt nagyon finom.

Talán már látom az alagút végét...

Újra itt, provizionálisan... Jövő hét szerdától meg aztán nagyon... Akkor ugyanis remélhetőleg véget ér az elmúlt kilenc hónap szenvedése, és a végső vizsgámmal begyüjthetem a Cambridge diplomámat. Szerda este az egész bagázs a Pampasba megy ünnepelni, majd megírom milyen volt, bár eddig csak jót hallottam róla. Addig is már nem bírtam magammal, és bár úszom mindennel, amit még le kéne adnom szerdáig, itt ez a gyönyörűség...

Lehet már vagy egy hete is annak, hogy megfőztem, de csak most jutott rá egy szűk órácskám, hogy postoljam. Nagyon nyári hangulata van, nem is csoda a harminc fokos kánikulában. A borsó természetesen frissen fejtett, a kurmpli is újkrumpli, a menta is saját termés, egyedül a tintahal mirelit, mert a legutóbbi rémálom után egy darabig szerintem nem fogok vállalkozni az sk pucolásra :) Most csináltam először tintahalat a kontakgrillemen, és az eredmény egész jó lett... csak az utána lévő sika-mika az amiről szivesen lemondanék. Hiába, a mosgatógép sem mindentudó.

Hozzávalók
6 db közepes tintahal (4-500g)
4 ek olivaolaj
1 fél citrom leve
apróra vágott rozmaring


A salátához

400 g újkrumpli
100 g kifejtett zsenge zöldborsó
1 csokor menta
1 csokor petrezselyem
2 ek olivaolaj
1 tk dijoni mustár
1 fél citrom leve

bors

Az olivaolajat összekeverjük a sóval, rozmaringgal és citromlével. A tintahalakat jól bedörzsöljük ezzel a páclével és pár órára hűtőbe tesszük, hogy az ízek jól átjárhassák.

A krumplit megtisztítjuk, nagyobb kockákra vágjuk és sós vízben feltesszük főzni, de vigyázzunk ne főzzük túl puhára mert szétesik. A zöldborsót enyhén sós forrásban lévő vízbe tesszük, és két percig blansírozzuk. A 2 perc leteltével leveszük a tűzről, és hideg vízzel leöblítjük. Hozzákeverjük a szintén leszűrt krumplihoz.

A mentát és a petrezselymet apróra vágjuk és összekeverjük az olivaolajjal, mustárra és citromlével. Egy kevés petrezselymet félretehetünk a tintahalra. Sózzuk borsozzuk és közvetlenül tálalás előtt összeforgatjuk a zöldborsós krumplival.

A kontaktgrillt vagy serpenyőt felforrósítjuk, és a tintahalak mindkét oldalát 2-3 percig sütjük. Tovább nem szabad, mert ha túlsütjük gumis lesz. Tálalás előtt megszórhatjuk kevés aprított petrezselyemmel, és tegyünk mellé citromszeletet is.

Ez itt nem risotto - Portugál csirkés rizs

Ma sztrájk volt. Ami több okból sem olyan rossz dolog azért, főleg ha figyelembe vesszük, hogy dolgozni sem mentem ez okból kifolyólag. :) Volt időm hát szép ráérősen sétálgatni a csarnokban, csak a sok turistát meg a félméteres objektívjeiket kellett kerülgetni, vásárló ugyanis nem nagyon volt. Kaptam csicsókát, friss málnát egészen baráti áron, a spárga is egész olcsó már, és az ázsia boltból meg hazacipeltem egy nagy zacskó tápióka gyöngyöt és jó Mrs. Lipton módjára pudingot csinálok belőle hamarosan. Medvehagyma függőknek ez úton üzenem, hogy legalább négy helyen láttam még, többek között az ázsiában is tonnaszám felhalmozva, szóval ha valakin már jelentkeznek az elvonási tünetek, uzsgyi, a csarnokban még van bőven. :)
Mire hazaértem jó késő volt már, így valami egyszeű késői ebéd korai vacsi félét kellett összeeszkábáni, így született meg ez a Portugál fogás. Igazándiból valószinűleg bárhonnan máshonnan is származhatna semmi extrán különleges nincs benne, de egy Portugál szakácskönyvből származik, így biztosan autentikus. A tengeri herkenytűs rizsétel mindenféleképpen, azt több helyen is láttunk kint, olyasmi volt mint a risotto ala pescatore Sziciliában (nyami:)) Érdekes hogy minden mediterrán népnek megvan a maga rizses egytálétele, az olaszoknál ugye a risotto, Spanyoléknál a paella, a Portugáloknál ez, a Görögöket nem tudom, valaki küldhetne valami jó receptet:)
Az eredeti receptben nincs bor, de szerintem fehérborral ételt elrontani nem lehet (talán a tejbegrízen kívül) így ebbe is currant egy kevés, és senki nem bánkódott emiatt. Ha valaki szereti petrezselyem helyett tehet bele korianderzöldet is, nekem az kevésbé fekszik.

Hozzávalók

500 g csirkemellfilé felkockázva
200 g füstölt húsos szalonna apró kockákra vágva
2 ek olivaolaj
1 hagyma apróra vágva
2 gerezd fokhagyma összezúzva
1 piros kaliforniai paprika magháztalanítva és kockákra vágva
345 g hosszúszemű rizs
8 dl húsleves
1,5 dl fehérbor
115 g olivabogyó (recept szerint fekete, de én a zöldet preferálom)
75 g frissen aprított petrezselyem (ezzel kérem nem viccelünk, a szárított tényleg csak konfettinek jó)
só és bors

1. A húst enyhén sózzuk, és pár percig állni hagyjuk, Ezalatt összevágható az összes többi zöldség. Egy nagy serpenyőben felforrósitjuk az olajat és beletesszük a csirkét és a szalonnát és jól átpirítjuk. Hozzáadjuk a hagymát, a fokhagymát, a paprikát és pár percig együtt pároljuk.

2. Beleöntjük a rizst, jól elkeverjük, majd jöhet a bor és a húsleves. Felforraljuk, majd takarékra tesszük és 15-20 perc alatt készre főzzük, amíg a rizs meg nem puhul. Ha a levét idő előtt elfőné, pótoljuk húslevessel, vagy vízzel.

3. Ha megfőtt, belekeverjük az olivát és a petrezselymet, sózzuk ha kell, és ízlés szerint borsozzuk. A portugálok ehhez még esznek kenyeret is, de szerintem az azért már talán túlzás, pláne, hogy a fürdőszobaszezon dörömböl az ablakon :)

Édes kis semmiség - na azért mégsem :)

Ezek tortácskák igazán egyszerűek, és olyan látványosak, hogy önmagukban is mint kis műalkotások diszlenek az asztalon. Tulajdonképpen a sokféle változatban keringő New York-i sajttorta miniatűrizált változatai ezek, amiket kis méretüknél fogva talán még gusztusosabban lehet szervírozni. Vendégvárásnál igazi adu ász. Mivel hajnali fél három van, most bevezetőnek elég ennyi, jöjjön inkább a recept. :)

Hozzávalók

125 g kakaós keksz morzsára törve
100 g vaj megolvasztva
450 g ricotta vagy túró
450 g natúr sajtkrém (pl Philadelphia)
1 cs vaniliás cukor
175 g porcukor
3 tojás
a díszítéshez áfonya, vagy bármilyen idény jellegű bogyós gyümölcs

1. A sütőt előmelegítjük 160 fokosra és kibéleljük a muffinformákat papírkapszlikkal. A kekszmorszát összekeverjük az olvasztott vajjal, belekanalazzuk a formák aljába, majd jól lenyomkodjuk, hogy összetömörödjön. Hagyjuk kicsit hűlni.

2. Egy nagy tálban habosra keverjük a túrót és a sajtkrémet, hozzákeverjük a cukrot, a vaniliáscukrot, majd ha szépen összeállt a 3 tojást is. Ha az egészet simára kevertük belekanalazzuk a formákba a kekszmorzsás keverék tetejére.

3. 25 percig sül, utána ha kihűlt érdemes hűtőben tárolni, egyrészt mert hidegen finomabb, másrészt így tovább eláll. Közvetlenük tálalás előtt díszítsük áfonyával.

Elhavazva - Cukkinis Fetás Muffin


Semmire nincs időm mostanában. Ez a recept is még hétvégéről maradt, gondoltam felrakom, mert nem tudom mikor lesz legközelebb időm bemenni a konyhába. Még szeptemberben elkezdtem egy Cambridge Diplomát csinálgatni. Mikor a trénerek azt mondták vegyünk érzékeny búcsút a családtól egy évre azt hittük viccelnek. Hát nem :(

Most kezdenek csak besűrűsödni a dolgok, egyik beadandó éri a másikat, tanulmányok, kutatások, vizsgatanítás, vizsgára készülés... Minden energiámat erre kéne öszpontosítani most, de én legalábbis ha határidőt látok azonnal ellentámadásba lendülök, és mindenféle egyéb akcióval szabotálom a dolgot. Ez lenne a főzés is... de az elmúlt időszakban annyi határidő módosítást kértem, hogy ég a pofámról a bőr. Így most egy ideig kevesebb recept lesz, helyette megpróbálok minél okosabb lenni. :))) Ha ez egyáltalán még lehetséges


Naszóval muffin. Ez is a Skóciában beszerzett könyvből való, régóta szemzgettem vele is csakúgy mint a lazacossal. Itt az eredeti receptet közlöm, ahogy a könyvben volt, bár én kicsit változtattam rajta. Az eredetihez képest van benne pár szem apróra vágot zöld olivabogyó is. Úgy gondoltam passzol a fetás történethez, de még így sem az igazi. Ha valaki kipróbálja szerintem tegyen bele egy fél-egy pohár joghurtot is tésztalazítás gyanánt. Enélkül ugyanis elég pogácsás lett az állaga, ami alapvetően nem baj, de ez elvégre mégiscsak egy muffin. Kis extra fűszerezés sem ártana bele, mondjuk egy kis rozmaring meg fokhagyma. Legközelebb én is így fogom csinálni. Ha valaki kisérletezett vele, megírhatná hogy sikerült, érdekelne. Jó alkotást!



Hozzávalók


250 g simaliszt

1/2 cs sütőpor

1 kk só

2 tojás

115 ml szűz olivaolaj

175 g cukkini lereszelve

115 g morzsolt feta sajt

1 citrom reszelt héja


1. Egy tálban elektromos habverővel simával keverjük a tojásokat és az olajat. Hozzáadjuk a fetát, a reszelt citromhéjat és a cukkinit, és simára keverjük. Hozzákeverjük az előzetesen összekevert liszt + só + sütőpor keveréket és addig keverjük amíg a tészta összeáll.

2. Muffinformákba tötjük ( a szokásos papirkapszli, vagy kivajazás után) és 175 fokos előmelegített sütőben 30 percig sütjük.

Spárgázom én is


Teljes erővel tombol a spárgaszezon, én is becsempésztem már párszor a heti menübe. A csempészés szó nem véletlen, rajongásommal egyedül vagyok itthon (Komolyan kezdek rájönni hisztis egy családom van :) ) A leves azért elfogyott, így gondolom nem lehetett annyira rémes. A csicsóka csak azért landolt a végtermékben, mert maradt egy kevés még múlt hétvégéről, és még épp meg tudtam menteni utolsó pillanatban, mert nagyon úgy nézett ki, hogy már készül megadni magát az enyészetnek. A két íz amúgy remekül kiegészíti egymást, máskor is sütöttem már együtt őket, tényleg jó páros, egyik sem igazán domináns. Igazi tavaszi, koranyári ízek :)

Hozzávalók

1 csomag zöld spárga
20 dkg csicsóka
1 fej vöröhagyma
2 ek olivaolaj
1 l húsleves
1 dl fehérbor

bors
parmezánforgácsok

A spárga rügyeit levágom, és forrásban lévő sós vízbe dobálva 3 percig főzöm, majd kihalászom őket és félreteszem díszítgetni, meg levesbetétnek.A hagymát felaprítom, a spárga maradék részét egy centis darabokra vágom, a csicsókát is meghámozom, és felaprítom.

Egy lábosban felforrosítom az olivaolajat, és üvegesre fonnyasztom benne a hagymát. Felöntöm a fehérborral, beleteszem a spárgát és a csicsókát, keverek rajta párat, majd jöhet a húsleves. Felforralom, és forrástól számítva 15 múlva késznek nyilvánítom. (nézzük meg, hogy a zöldségek rendesen megpuhultak-e, de ennyi idő általában elég)

Jöhet a botmixer, amivel krémesre zúzom a zöldségeket. Izlés szerint lehet higítani húslevessel, vagy dúsítani kis tejszínnel. Sózzuk borsozzuk, és a főtt spárgarügyeekkel, illetve parmezánforgácsokkal tálaljuk.

Kreatív Kaméleonkodom - VKF XV. forduló




Na, imhol megérkeztünk egy újabb jubileumi vkf-hez, nevezetesen, ez lesz a 15. forduló, melyben kedves Beatbull igazán feladta a leckét, hiszen a kreatív tálalás és ételek újragondolása igazán az ő asztala. Én a magam részéről, inkább egy-egy különleges összetevővel szoktam bohóckodni, vagy teljesen újat, elképesztőt, sosem látottat kibróbálni. Ez a „dobjuk fel régi ételeinket új köntössel” számomra új dolog. (Újfent, dehát ezért jó ez a vkf.)

Az első pályaművem, amely szintén desszert lett volna, csúfosan sikerült. Finomnak finom lett, na de pont a külcsín, amivel jelen esetben domborítani kellett volna, hagyott maga után bőven kívánnivalót. Kedves Beatbull, ezúton is elnézést, ha pénteken a szokásosnál többet csuklottál volna, de neved egészen kreativan fordult át mindenféle roppant hasznos kötőszóvá... :)

Szóval ott álltam vala péntek este teljesen meglőve, és ötlettelenül. Aztán miközben tanácstalanul álltam a hűtő előtt megláttam egy doboz mascarponét Úgy látszik ez a hétvége ilyen dühöngősre sikeredett, ugyanis a mascarponét is bosszúból vettem. Történt ugyanis, hogy egy héttel korábban szerettem volna párom szülinapjára egy kis körtés csokitortát sütni, amihez nem volt itthon mascarpone. Körberohantam 3 nagyobb áruházat de persze sehol nem kaptam. Ennyit arról, hogy az ember minek lakik székesfővárosunk bel bel belvárosában. Na és persze egy héttel később ugyanazon üzletek egyikében rögtön kétféle mascarponét is vesztegettek (gyöngyöt a disznók közé) ígyhát juszt is csakazértis vettem belőle, és milyen jól tettem.

Ha azt vesszük, jobb dolgot nem is választhattam volna a tiramisunál, ez az édesség egyike ugyanis azoknak a dolgoknak amelyeket főzőpályafutásom legelejétől kezdve csinálgatok. Kezdetben betűről-betűre ragaszkodtam a Rómából rámhagyományozott recepthez, aztán amint többfelé mászkáltam Olaszországban, rájöttem, hogy nagyon sokféleképpen készítik. Tehát igencsak ráfért egy kis pofozgatás.

Az eredmény pedig nem is lett rossz. Persze munkaigényesebb mintha csak babapiskótát dugdosnánk a kávéba, de a tényleges ráfordított energia nem annyival több, hogy ne érné meg néhanapján, ha az ember valami különlegesebbet szeretne produkálni. A receptben instant kávé szerepel, azon egyszerű oknál fogva mert nálunk amúgy senki nem iszik kávét, igy kávéfőzőnk sincs. Otthon persze tessék rendes főzött, méregerős lavazzát használni. A piskótához amúgy továbbra is egyszerűbb a kávépor szerintem. Az íze amúgy picit kevésbé lett kávés mint szerettem volna, ezen majd ügyködöm kell még legközelebb. A krémbe viszont tettem egy kis extra rumot (egyébként nem szoktam) mert annak az ízét azért nem akartam ilyen mértékben mellőzni. Ha valakit elkapna a hév és talál megoldást a kávé problémára kiváncsian várom :)



Hozzávalók (4 kis tortácskához)


7 tojás
4 tk instant kávépor
12 dkg + 3 ek cukor
12 dkg liszt
2 ek tej
1 lapzselatin
250 g mascarpone
2 ek rum

2-2 tojásból két piskótalapot sütünk. Én nem szoktam különválasztani a fehérjét a sárgájától. Egyszerűen a tojásokat tojásonként 3 dkg cukorral nagyon habosra keverem, majd beleóvatoskodok szintén tojásonként 3 dkg lisztet. Ez esetben tehát egy piskótalap 2 tojásból készül, és az egyikbe a tojáshoz teszünk még 2 tk instant kávéport is és így keverjük habosra. 180 fokos tepsiben 6-7 perc alatt szépen megsülnek.

A kávépor másik feléből erős feketávé készül, és belekeverek egy ek rumot is. Ha a piskótlapok kihültek a kávét szépen rácsurgatom az egyik oldalukra úgy, hogy az egész felületet befedje. (Most én ezt csak a kávés piskótalappal csináltam meg a szinek kedvéért, legközelebb talán lehetne mindkettőt, ha nem szívja be teljesen a sárga, akkor megmarad a csíkozottság.) a két piskótalapot ezek után egymásra fektetem. A kávés rész nézzen egymás felé, a nedvesség ugyanis kicsit összeragasztja a lapokat

Ha ezzel megvagyunk a dupla piskótát félcentis csíkokra vágjuk, ezzel fogjuk majd kibélelni a formákat. (Én kávéscsészéket használtam) A csészék kibélelésénél mindenki hagyatkozzon nyugodtan a fantáziájára, énis többféle mintával kisérletezgettem. Ha kész vagyunk a béleléssel a szabadon maradt belső üregbe jön a krém. A mascarponét 3 tojássárgájával és 3 ek cukorral habosra keverjük. A mostani változatba tettem egy kis tejben felolvasztott lapzselatint is, hogy biztosan nem follyon szét, amúgy a normál tiramisuba teljesen felesleges. Ha valaki szeretne a krémbe is tehet egy ek rumot. Ha a krém kész megtöltjük a csészében a piskóták által formált üregeket és a hűtőbe tesszük a csészéket, hogy a krém kicsit megdermedjen.

Tálaláshoz a csészéket kiborítjuk, és a tortácskákat megszórhatjuk kakaóporral. (nem cukrozottal!!!)

Napfényes vasárnap délután




Tápióka puding. Sokaknak valószínüleg mókásan hangzik az étel, tényleg mintha, csak valami vicc lenne. Megint másokban Mrs Lipton rémlik fel a Csengetett M'Lord című klasszikus vígjátéksorozatból, amint Lady Lavender gyakorolja rajta a célbadobást a fent említett ínyencséggel. Merthogy tápióka puding igenis finom. :) nehéz elképzelni amikor az ember ránéz a poliuretán habgolyócskákra emlékeztető tápiókagyöngyökre, hogy ebből valami ehető lesz. Pedig a távolkeleten ma is ismert és kedvelt alapanyag a maniókagyökérből kivont kis golyócska, amely főzés után megduzzad és áttetsző lágy gyönggyé transzformálódik. Nekem a kaviár jutott róla eszembe.
Álmos napsütütte délutánokra pont jó kis desszert lehet egy kis eperrel vagy anélkül. Legjobb a teraszon, ahonnan lehet nézni hogyan sertepertélnek a feketerigók a fűben, illetve Ashley kutya (álnéven Lali) mélán néz ki a kis buksijából, mintha ott világrengető gondolatok zajlanának, de párom és én pontosan tudjuk, hogy Ashley kutya fejében egyetlen dolog van, egy kis cetli, miszerint ez a hely kiadó :))))))
Szóval akár is így is lehetne enni ezt a pudingot, mi mégsem így tettük. Pedig vasárnap is volt, napsütés is és feketrigók is Ashley kutyával egyetemben. Puding viszont már nem volt, az elfogyott előző nap. :) Na de sebaj, azért itt a recept, hátha jövő héten is kisüt a nap, és valakinek kedve szottyanna az árnyékban lustálkovda egy kis régimódi desszerthez.



Hozzávalók (4 személyre)

3/4 csésze tápiókagyöngy

4 csésze tej

4 ek cukor

2 tojás sárgája

vanilia aroma

izlés szerint fahéj, kakó, lekvár, vagy valamilyen idény gyümölcs

A tápiókát célszerű beáztatni egy csésze tejbe egy fél órácskára. Ezután keverjük simára a tojássárgájával és a cukorral, majd adjuk hozzá a maradék tejet. Kis lángon folyamatosan kevergetve forraljuk fel, ha nem kevergetjük, összeáll, csomós lesz, és akkor fujhatjuk az egészet. Ha felforrt, tovább főzzük kevergetve 4-5 percig amíg a tápióka teljesen meg nem fő. Ezt onnan látjuk, hogy a szemek megduzzadnak áttetszővé válnak, és az egész puding besűrüsödik. Ha kész, hozzákeverjük az aromát, majd tálakba töltjük, és izlés szerint díszítjük. Melegen és hidegen is nagyon finom.

Újból talpon - Egy régebbi adósság



Hát a Portugál összefoglaló még mindig csak készülőben, de még nem jutottunk el oda hogy átnézzük a 6 gigányi képet ami készült. úgyhogy türelem, türelem. :)

Az alábbi fogás a Liszabon és a déli Algarve partvidék közé ékelt Alentejo tartomány sajátja, különös kombinációja a disznóhúsnak és a kagylónak. Elsőre talán tényleg kicsit bizarr, olyan mintha a sertéspörköltbe beleszórtuk volna a fürdőszobai dekort, de ízre remekül kiegészítik egymást, és a fehérbor íze úgyis visz mindent. Alentejo tartomány legjellegzetesebb dolga talán a paratölgy. Amerre a szem ellát az utak mentén mindenhol lecsapolt kérgű fák vöröslenek, és ha az ember közelről megtapogatja a még ép kérget tényleg puha, mintha egy dugót tapogatnánk:) Engem mindig gyermeki lelkesedéssel töltenek el az ilyen felfedezések, mint pl. hogy a parafa tényleg fáról jön. jééé:) Ha valaki amúgy erre a tájra vetődik érdemes megkukkolni Sines városát ahol Vasco da Gama is született, egy ódon vár mellett álló szobra ma is szótlanul bámulja az Atlanti óceánt.


Az alábbi fogáshoz legjobb valami jobbfajta száraz fehérbor és pár szelet vastag puha kenyér amivel tunkolni lehet. A háttérben szólhat egy kis Fado zene. Ha még nem próbálkoztunk ezzel a műfajjal érdemes meghallgatni Marizát. Ő egy fiatal Fado énekesnő aki ezt az ősi műfajt kicsit modernebb felfogásban adja elő, itt meghallgatható egy videó az egyik legismertebb számáról, a címe Chuva, mely magyarul esőt jelent.





És akkor maga a recept:))

Hozzávalók

250 ml fehér bor
3 gerezd fokhagyma összezúzva
1 teáskanál őrölt pirospaprika
2 babérlevél
2 ek olivaolaj
750 g disznóhús felkockázva (Nekem szűzpecsenye volt, de pl. combból is valószínüleg finom)
1 hagyma apróra vágva
1 ek paradicsompüré
2 ek paprikakrém (piros arany?)
1,5 dl húsleves
500 g kagyló (vongole) lehetőleg friss és nem fagyasztott
egy csokor frissen aprított korianderzöld
1 citrom leve
frissen őrölt só és bors
citromszeletek a tálaláshoz

1. Egy tálban összekeverjük a bort, a fokhagymát, a paprikát, sót és a babérlevelet, és beleforgatjuk az apróra vágott húst. lefedjük és hűtőben legalább 2-3 órát pácoljuk. A kagylót megtisztítjuk, ehhez legalább 30 percre tiszta hideg vízbe tesszük őket, hogy a kosz kiázzon belőlük, majd folyó hideg víz alatt többször átöblítjük.

2. Egy Serpenyőben felforrosítjuk az olajat, a húsról leszűrjük a páclevet, de nem öntjük ki, mert erre még szükség lesz. A húst kis adagokban szép aranybarnára pirítjuk, majd egy külön tálban félretesszük. A visszamaradt olajban üvegesre pároljuk a hagymát, visszatesszük a húst, hozzáadjuk a páclevet, a paradicsompürét és a paprikakrémet és az alaplevet, majd felforraljuk. Ha felforrt, kisebbre vesszük alatta a hőt és 10-15 percig gyöngyöztetjük, amíg a hús szépen megpuhul.

3. Hozzáadjuk a kagylókat és jól elkeverjük. Lefedjük és újabb 5-10 percg főzzük, amíg a kagylók ki nem nyilnak. A zárva maradt kagylókat ezután kivesszük és kidobjuk. Belekeverjük a korianderzöldet, citromlevet és a borsot, ízlés szerint utánasózunk.
Citromszeletekkel és kenyérrel a legjobb enni

A medvehagyma lobbi bosszúja

A nagy testvér figyel minket, legalábbis úgy tűnik:) Ez a nagy testvér valami őrült nagy medvehagyma rajongó lehet, mert a tegnap esti kicsit kirohanós postom után, egész este woodoo babámat döfködhette, mert reggelre olyan migrénes hányingerre ébredtem, amilyen még sohasem eset meg velem. (Ezúton is legmélyebb tisztelet a várandós kismamák előtt, ha nekem kellenne ezt minden reggel kiállnom, azt hiszem utód nélkül maradnék)

Viszont egy kis olvasnivaló, teljesen off. Tudja e valaki hogy miről nevezetes a 200 Forintos bankjegyünk? Ilyen ugyanis szerintem az egész világon nincsen:) Olyannyira nevezetes dolog ez, hogy Liszabonban, Gonçalo barátom postot is szentelt neki a blogjában (Legalábbis az egyikben a 6 közül) Hogy honnan szerezhette az információt az máig rejtély :)))) (khm.. khm) De mindenestre kedves tőle, hogy propagálja pajzán bankjegyünket:)
A bejegyzés angol nyelven itt olvasható. Jó szórakozást!

Beállok én is a sorba - Brummogó hagymatorta


Illetve sokkal inkább Brummogó-hagyma torta. Kezdtem úgy érezni, hogy ez valamiféle gasztrocikivá válik lassan ha az ember nem főz és posztol valamilyen medvehagymás receptet. Én meg ugye mainstream ember lévén majmolom a nagyvilágot, elcsábulok, meg ugyan nem térek, de hát itt van tessék. Vettem amúgy már medvehagymát pár héttel ezelőtt, és meg kell mondjam, még ha ezért halálra is köveznek, én valami nagyobb durranást vártam. Hát hagymás. Illetve fokhagymás. De annyira azért mégsem. Ja és egy kis fűíze is van :) Sokban talán nem tér el a sima zöldhagyma szárának ízétől:) De hát mit tesz a tömeghisztéria, vesszük mert mindenki veszi, a Culinaris meg kapva kap az alkalmon és 550 Forintért árul valamit ami VADON NŐ AZ ERDŐBEN és ennyi van belőle mint a szemét. Rájuk egyébként (Culinaris) a múltkor amúgy is kiakadtam picit. Egy ideje nem jártam már náluk és legutóbb ledöbbentem mennyire felmentek az árak... Medvehagymát amúgy sehol nem láttam 450-nél drágábban eddig, de hát náluk biztos bio, egyenesen a bio erdőből. Éljen a vadkapitalizmus:)

Ez a kis tortácska amúgy hirtelen felindulás szüleménye többek között mert kedves Starfokker barátom elkezdett nyaggatni msn-en, hogy igazán postolhatnék már valamit. És valójában igaza van, én is utálom, hogy ennyire semmire nincs időm. De kitartás hat hét még kb és véget ér a 8 hónapja tartó gyötrelem. Csak kérdés hogy jutok el odáig. :)

Medvehagymás Juhtúrós tortácska

1/2 csomag leveles tészta
10 dkg juhtúró
2 tk medvehagymás pesto (saját készítésű)
3 db paradicsom
1/2 doboz natúr joghurt

A sütőt előmelegítem 200 fokra. A leveles tésztán nyújtok picit, én nem szeretem ha túl vastag. Akkora köröket szaggatok belőle hogy pont szépen kibélelje a formákat. Az egyik paradicsomot félbevágom, kiskanállal kiszedem a magját és a húsát, hogy csak a kemény része maradjon, majd felvágom apró kockákra. A juhtúrót összekeverem a joghurttal és a medvehagymás pestóval és a paradicsom kockákkal. A masszát beletöltöm a kis tortácskákba hogy a formának kb. a feléig érjen. A másik két paradicsomot felkarikázom és teszek mindegyik tortára egy karikát. A sütőben 12-13 perc alatt szépen készre sülnek.

Ready! Steady! Cook! Round 14. Inspired by Hungarian Flavours


Well, this is gonna be my very first post in English, but hopefully not the last one. My friends all over the world keep bugging me about posting in English as well so that they can also read my scribbles not only look at the photos. Time is my only concern though, since nowadays I am quite busy and my days are usually hectic, but hey, where there's a will, there's a way... so I'll try to satisfy my readers and start posting in English as well.

Ready! Steady! Cook! is the one and only Hungarian food blog event so far, started by Chili&Vanilia 14 months ago. Every month has a theme, and food blog enthusiasts across the country submit recipes with photos related to it. These themes are quite loose so the different recipes can cater for different tastes unlike the daring bakers for example where everyone has to prepare the same dish.

This month's topic was Hungarian cuisine, mainly to try to contradict the well established image of it being greasy and full of paprika. My biggest problem is that I quite rarely cook traditional Hungarian dishes. Not that I don't like them, that's just the way it is. This one that I am about to post is not a real national thing either, although it might as well be. I couldn't help but overhear a little chinwag between two butchers in the market who claimed that the majority of foie gras produced in Hungary is exported to France. Surprise, surprise... :)

I am not going to give exact amounts as it largely depends on the size of the foie gras you can get hold of, or you are willing to pay for:)

Ingredients

Foie Gras

Bacon. thinly sliced

Prunes

Dry white wine (I used Tokaj wine just for the sake of authenticity, but of course any other kind would just as well be okay)

thyme or balsamic vinegar to taste

1. Preheat the oven to 200 C / 400 F. Clean the Foie Gras of any skin or parts that are not desired, wash it, and dry it well with a paper napkin. Carefully make a hole in it with a long wooden stick and then enlarge the hole with your finger. (If you think this is gross, try using the handle of a wooden spatula or spoon.)

2 Once the hole is big enough start stuffing it with the prunes, one at a time until no more can be squeezed in. Afterwards, start covering the liver with slices of bacon in such a way that they partly overlap. When the whole liver is covered, carefully fold the excess bacon under it and place it in a pan.

3. Pour some white wine in the pan so that it covers the liver up to its first quarter. Cover the pan with tin foil and put it in the oven for 25-30 minutes. For the last 10 minutes remove the foil so that the bacon can roast nicely.

4. Once it is cool, slice it thinly and serve it with toast. You may want to add some thyme or balsamic vinegar to it to further enhance the taste.

VKF XIV. Magyaros Ízek bűvöletében


Szeretem a VKF-eket, mert valahogy mindig olyan témákba botlottam eddig, amik amúgy nem nagyon mozgatták meg korábban a fantáziámat, így kénytelen vagyok elmélkedni rajtuk. Megvallom őszintén nagyon ritkán főzök magyaros ételeket. Nem azért mert nem szeretem, hiszen nagyon is szivesen eszem hurkát, pacalt, avagy paprikás csirkét, de otthon valahogy sosem állnék neki. Talán kicsit túl munkás nekem, és bármilyen hülyén hangzik, de nekem egy paprikás krumpli elkészítése is hosszadalmasabb mint mondjuk egy kapribogyós borjúsült. Igaz éles teszten még nem mértem, lehet hogy megérne egy posztot. És ez tényleg nem sznobság, hiszen a lecsó nálunk is abszolút favorit, és anyukám zserbójával azért kevés dolog vetekszik. De valahogy mégis így alakult.

Ez a kacsamáj sem feltétlenül autentikusan magyaros étel, bár minden ami belekerült egytől egyig magyar dolog (is lehetne). A múltkor elkaptam egy beszélgetést a csarnokban aholis két kofa arról beszélgetett, hogy a franciák is tőlünk viszik a hízott libamájat foie gras-nak, így gondolom akár ebben is lehetnénk világnagyhatalmak. Nekem a kacsamáj valahogy mindig kedvesebb volt valamiért, talán kevésbé kommersz. :))

Anyukám sokszor csinál otthon amolyan vendégváró gyanánt szalonnába tekert pecsenyemájat megsütve. Aki csinálta már, tudja mennyire macera mentes és finom. Ehhez a recepthez azonban jobb a hízott kacsa- vagy libamáj, tudom, mert mindkettővel kipróbáltam már korábban. Előételnek isteni választás, még ha nem is a legolcsóbb fajta, de a vendégsereget biztosan leveszi a lábáról. Pontos mennyiségeket nem fogok megadni, mert úgyis nagyban függ attól, hogy mekkora májakat sikerül beszerezni. Az meg hogy ez hány személyre elég, szintén egészen változó, én most az egészet egyedül ettem meg:)

Hozzávalók

Hízott kacsa- vagy libamáj

Aszalt szilva

Szeletelt húsos szalonna

Száraz fehér bor (nálam most egy kis tokaji szamorodni)

Tálaláshoz kis kakukkfű esetleg pár csepp balzsamecet


1. A sütőt előmelegítjük 200 fokra. A májat megtisztítjuk a hártyáktól és felsleges rostoktól, és a két részt különválasztjuk. Ha a kisebbik rész is elég nagy, mindkettőt megtölthetjük, ha nem a kicsiből lehet pástétom, vagy megsüthetjük töltés nélkül.

2. A májat hosszában átszúrjuk hurkapálcikával, majd egy fakanál nyelével esetleg az ujjunkkal kitágítjuk a nyilást, vigyázva hogy a máj ne hasadjon el. (Amúgy ha elhasad sincs tragédia, a szalonna úgyis összefogja.)

3. A nyilásba óvatosan beltömködjük az aszaltszilva szemeket, próbáljunk olyat szerezni, ami nincs kiszáradva még, hanem jó ragacsos; ezzel dolgozni is egyszerűbb, meg a végeredmény is finomabb lesz. Ha ez megvan elkezdjük szépen beborítani a májat szalonnal szeletekkel keresztben, úgy hogy a szeletek részlegesen fedjék egymást. Ha végigértünk, a szeleteket mindkét oldalon a máj alá hajtjuk, és az egész "batyut" betesszük egy jénaiba, vagy egyéb sütésre alklmas tálba.

4. Aláöntünk annyi fehérbort hogy a májnak kb. a negyedéig érjen, majd alufóliával lefedve betesszük a sütőbe. 25-30 perc sütés elég neki, az utolsó 10 percben vegyük le a fóliát hogy a szalonna a tetjén szépen megpiruljon. Ha kihűlt, vékony szeletekre vágva szervirozhatjuk, piritóssal, apróra vágott kakukkfűvel vagy pár csepp balzsamecettel.

Megjöttem - Portugál tortácskák


Hát itt lennék megen'... Bánt ám a lelkiismeret hogy hetek teltek el az utolsó poszt óta, de hát ugye elhúztunk 10 napra délre, aztán mikor megjöttünk nyakamba szakadt egy csomó munka, ami azóta is ott van. (mármint a nyakamban) Kárpótlásul most egy sor portugál recept következik, remélhetőleg egy-egy útibeszámolóval egybekötve. (Ez utóbbi jön hamarosan csak szortírozni kell 6 gigányi képet) Terv szerint lesz majd pár fényképes ízelítő azokról a tájakról, amiket bebarangoltunk, és ezekből jópár van, hiszen levezettünk majd' 2000 kilométert keresztbe kasul mindenfelé az országban, valamint egy-két, az adott tájra jelemző ételt is megpróbálok majd itt reprodukálni.

Elsőként álljon itt egy kis desszert, amihez hasonlót gyakorlatilag bárhol az országban ehetünk. A portugál rettentő édes szájú nemzet, az ember lépten nyomon cukrászdákba botlik, ahova jobbára be is tér, hiszen a választék mindig nagy és az árak is barátságosak. A legfőbb alapanyag láthatóan a tojássárgája, mindenbe raknak belőle bőven. Láttam receptet, ahol egy ünnepi tortához 40!!! tojássárgája kell. Kiváncsi vagyok mi történik a fehérjékkel, biztos a helyi testépítők kapják meg reggelire:) Ehhez a sütihez nem kell ennyi, de azért ígyi pompás, nagyon hamar elkészül, az egyedülimunkás rész a tésztakorongok kiszaggatása. Akkor jó, ha a levelestészta igazán vékony, hogy a krém kaphassa a főszerepet.

Hozzávalók (12 darab)

1 csomag (450g) levelestészta
60 g kristálycukor
2 tojássárgája
2 tojás
250 ml tej
125 ml sűrű tejszín
1 tk vaniliaaroma

A sütőt előmelegítjük 200 fokra. A levelestészta lapokat kicsit még nyújtjuk, én szeretem, ha jó vékony, hiszen ebben a tortában a krém a lényeg, a tészta csak összefogja. A tésztából akkora köröket vágunk ki, hogy könnyedén kibélelhessük vele a muffinformákat. Nekem erre egy japán kistál volt pont jó méret, kb 9 centis átmérővel. Ha ez megvan elkészítjük a krémet. Ehhez a tojást és a tejet cukorral habosra verjük majd belekeverjük a tejet a tejszínt és a vaniliaaromát. Az elkészült krémet a tésztakosárkákba töltjük, vigyázva, hogy ne legyen teljesen tele. (nekem ez annyira nem sikerült) és a sütőben 13-15 percig sütjük, vagy amig a tészta szép aranybarna nem lesz. Kis csipetnyi fehéjjal az amúgy kitűnő kis tortácska élvezeti értéke tovább fokozható.

Related Posts with Thumbnails

web track

search / keresés