Archive for 2007

Számvetés és visszatekintés, itt az év vége




Párom jó szokásához híven jóízűen károgott, hogy a kezdeti nagy blog lelkesedés majd alábbhagy, és be kell valljam, igaza volt. Némiképp. A hallgatás persze betudható sokmindennek, év végi hajrá stb.
De most itt vagyok, újult erővel, meg a téli szünetben kicsit több időm is van. Idén elmaradt az újévi nyaralás, helyette majd főzök. Na meg karácsonyra megkaptam végre a saját külön bejáratú fényképezőgépemet, így a fotózás is egyszerűbb lesz, majd meglátjuk.
ár év vége akkor jön a szokásos elmerengés, a múlt temetése. Sokszor gondolkozom azon, hogy vajon csak én leszek mindig depressziós Szilveszterkor? A kényszeredett jókedv meg bulizás közben jön az éjfél, az éppen aktuális köztársasági elnök eltúlzott sminkjével és lehangoló szövegével. Szóval valahogy ez nekem annyira nem jön be.
Na de visszatekintés. És ha már blogolok, akkor a főzésről is. Az első szakácskönyv ami ténylegesen inspirálólag hatott rám, az Stahl első szakácskönyve volt. A mai napig megveszek mindent tőle, holott mostanában az az érzésem, hogy kezd picit ellaposodni, és régi jól bevált recepteket ismételget újra meg újra kicserélve egy két hozzávalót. Na de bízzunk a jövőben, hogy ez változni fog!
A legelső kaja, amit a könyvből megcsináltam a fetasajtos penne volt. A mai napig nagy kedvenc itthon, és ma eszembe jutott hogy ezer éve nem csináltam. Gondoltam jól is fog esni az ilyenkor szokásos zserbó és szaloncukor-mérgezés után. A recept persze koránt sem ugyanaz, amit a könyvében találtok, az évek során hozzám idomult ez is. Ha valaki esetleg egy kis nyári ízvilágra vágyik ebben a ronda szürke ködös időben, hajrá, garantáltan jobb kedve lesz utána.


Hozzávalók (2 személyre)


30 dkg penne
1 csomag újhagyma
1 gerezd fokhagyma
5 dkg dió
5 dkg zöld oliva
1 doboz kecskesajtkrém
10 dkg feta
1.5 dl tejszín
1 dl fehérbor
2 ek olivaolaj
bazsalikom

1. A tésztát felteszem főzni bő sós vízben és amíg fő, megcsinálom a mártást. Először a diót piritom meg serpenyőben, majd ha kész külön teszem hülni, majd később durvára töröm

2. a serpenyőben felforrósítom az olajat és beleteszem az apró karikákra vágott újhagymát. Ha már szépen megpárolódott, jöhet az összezúzott fokhagyma is, egyet kettőt kavarok rajta majd a serpenyőbe öntöm a bort. Ha abbamaradt a sistergés jöhet a kecskesajtkrém és az összevágott feta is.

3. Mikor a sajt megolvadt, hozzáöntöm a tejszínt, beleteszem az apróra vágott olivabogyót a diót és megszórom bazsalikommal. Egy két percig rotyogtatom az egészet, ha szükséges sózom, de általában nem kell, mert a feta elég sós.

4. A megfőtt tésztát lecsepegetetem, és összeforgatom a mártással. Igazán csak frissen jó, mert ha a sajt kihül kicsit száraz lesz.

Őszi zöldségkrémleves, avagy egy blog kezdete



Régóta olvasgatok már gasztoblogokat a neten (ide kéne kötőjel?) és sokszor meg is főzöm azt ami megtetszik. Ilyenkor általában rögtön azonnal, ha valami bejön nem szeretek várni. Hát igen, a türelem nemes erény, csak nem mindekiben mérik egyformán.

Naszóval... A sok sok blog olvasása közben megfogant bennem az ötlet, hogy egy ilyet nekem is kéne csinálni. Márcsak azért is, mert barátaim gyakran nyaggatnak egy-egy receptért, no meg nekem is számtalan jó ötletem lett az idő és hanyagságom martaléka, hiszen annyi minden történhet egy kis szines jegyzettömb papirossal, amire az ember sebtében felfirkant néhány hozzávalót. Tehát blogolni kéne, született meg az elhatározás bennem olyan két héttel ezelőtt. De ahogy mondani szokás, minden kezdet nehéz, és amikor már úgy igazán rászánná magát az ember, akkor is mindig közbjön valami. Például egy kis kirándulás Skóciában :) de erről majd később...

A fenti leves is blogolvasás eredménye. Lila Füge egy szeptemberi bejegyzésében találtam egy receptet, ami felkeltette az érdeklődésem. Egy ideje ugyanis szemzgettem már a zöldségesnél a sütőtökökkel, és lévén hogy már Halloween is elmúlt úgy gondoltam ideje lenne kotyvasztani valamit. (azóta kaptam egy francia változatot is, amiben alma is van, meg fehérbor... igéretesnek tűnik, lehet, hogy a közeljövőben még megalkotom) persze hű maradtam magamhoz, és picit változtattam az eredeti recepten, de az eredmény így is nagyon finom lett. Sikerült annyit csinálnom belőle hogy a kétharmada bent csücsül a mélyhűtőben, de nem baj, hátha egy ködös januári napom kedvem szottyan egy kis októberi napsütésre... Még ha csak a konyhámban is.

A recepthez pontos mennyiségeket nem fogok adni.. Nem tudom mások hogy vannak vele, de nem mindig egyszerű egy 50 dekás sütőtököt találni. Ha meg teszem azt találok is egy másfél kilósat, farigcsálhatnám órákig hogy meglegyen az áhított mennyiség. Az adatok tehát csak irányadóak, tessék kisérletezni.

Hozzávalók

1/2 sütőtök (na jó kb 40dkg) :)))
1 édesburgonya
2 szál sárgarépa
3 fej lilahagyma
1/2 fej fokhanyma
olivaolaj

bors
1 l húsleves (leveskockából)
kaukkfű
(ízlés szerint tejszín)

  1. a zölségeket megtisztítjuk és kis kockákra, illetve karikára vágjuk, a hagymákat negyedeljük.
  2. Mindent beleteszünk egy tepsibe, meglocsoljuk olivaolajjal, sózzuk, borsozzuk, majd 180 fokon alufólia alatt 30-40 percig, majd fólia nélkül további 15-20 percig sütjük. Ha már a sárgarépa is megpuhult akkor késznek nyilvánítjuk.
  3. Ha kicsit kihült, beletesszük egy mélyebb falú lábosba, hozzátesszük a húslevest és a kakukkfüvet és botmixerrel pépesítjük. Még egyet forralunk rajta és kész is. Ha valaki hiányolná a tejszínt belőle, nyugodtan használjon, de nélküle kicsit karcsúbb az étel.

Related Posts with Thumbnails

web track

search / keresés